Országos TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ és Kirakodóvásár • 2019. április 5–7.

Figyelem! A program részleteit az egyes műsorrészek szerkesztettségi állapotától függően tesszük közzé!
A műsorváltozás joga fenntartva!

Aprók Bálja • 2019. április 7. vasárnap, 10.30–17.00 • Küzdőtér

„Körös körül Rába vize hullámzik....” – Táncok és játékok a Nyugat-Dunántúlról
Az Örökség Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület Nyugat-magyarországi Régiójának programja

orokseg halmosbelaprogram

Társrendezők:         
• Örökítő Regionális Szervezet (Örökség Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület)
• Nyugat-Magyarországi Néptáncszövetség

Házigazda: Dobsa Tamás, Varga Albin
Munkatársak: a régió néptáncműhelyeinek néptáncpedagógusai

10.30-10.50 „Gyerekek, gyerekek, mit játsszunk?” – Ráhangoló játékok a nyugat-magyarországi régió  népi játékaiból
Közreműködők: a nyugat-magyarországi régió néptáncműhelyei

10.50-11.00 János úr készül...”  – Tavaszi kapuzós, vonulós lányjáték Rábaközből
Vezetik: Putz Katalin, Varjaskéri Anita
Közreműködők: a nyugat-magyarországi régió néptáncműhelyei

11.00.11.10 „A pünkösdnek jeles napján...” – Vitnyédi pünkösdölő
Vezetik: Csitei Gábor, Lengyel Ágnes
Közreműködők: a nyugat- magyarországi régió néptáncműhelyei

11.10-11.15 Hadd szóljon a víg dus...” – Bevonulás - szanyi, bogyoszlói, rábatamási dus
Vezetik: Jocha Balázs, Klauz Balázs
Közreműködők: a nyugat-magyarországi régió néptáncműhelyei

11.15-11.20 
Köszöntés – Dobsa Tamás, Varga Albin

11.20-11.40 
Rábaközi táncok I.
Vitnyédi táncok

Oktatók: Zsámboki László, Gémesi Zoltán, Delbó Krisztina
Kapuvári táncok

Oktatók: Csitei Gábor, Nagy Eszter

Közreműködők: Vitnyédi hagyományőrzők, Etalon AMI (Győr), Dr. Barsi Ernő AMI (Kapuvár) 
Zenekar: Cseh Tamás és zenekara

11.40-12.00 
Szigetközi táncok
Oktatók: Jocha Balázs, Putz Katalin
Bertóké verbunk a Csallóközből
Oktató: Dobsa Tamás

Közreműködők: Csobolyó Táncegyüttes (Győrújbarát), Kisalföld Táncegyüttes (Győr),
Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI, Pendelyes Táncegyüttes (Sopron)
Zenekar: Radák Márton és a Fészekalja zenekar, Kurdi Gábor (duda)

12.00-12.20 Vág-Garam közi táncok

 Oktatók: Dr. Orsovics Péter, Mészáros Magdolna
 Közreműködő: Megyer Táncegyüttes (Nagymegyer, Felvidék)
 Zenekar: Németh Dénes és zenekara

12.20-12.40 Vas megyei horvát táncok
Oktató: Skrapits Péter Szentpéterfa
Zenekar: Koprive Tamburazenekar

12.40-12.55 Énektanítás: Rábaközi, vasi dalok
Oktatók: Tanai Erzsébet, Varjaskéri Anita

13.00-13.30 Minden magyarok tánca - Kalotaszeg – muzsikálnak Székely Levente és barátai

13.30-13.50 Ipoly menti táncok
Oktatók: Nagy Myrtill, Madocsai Imre
Közreműködő: Csali Gyermek Néptáncegyüttes (Somorja, Felvidék)
Zenekar: Németh Dénes és zenekara

13.50-14.25 Vasi táncok
Oktatók: Csollány Csaba, Csolányné Horváth Krisztina, Spiegel Zoltán Spiegel Szabó Viktória
Közreműködők: Dr. Pesovár Ernő AMI (Szombathely), Kópic Táncegyüttes (Gencsapáti), Partium AMI (Körmend)
Zenekar: Boglya zenekar, Hangyaboly együttes

14.25-14.45  Német nemzetiségi táncok Sopron környékéről       
Oktatók: Csoltói József, Csoltóiné Szalay Márta (Ágfalva)
Zenekar: Testvériség Te. zenekara

14.45-15.15 Zalai táncok  
Oktatók: Kiss-Molnár István, Gerlecz Nóra, Lipusz András, Rácz Petra
Közreműködők: Körtánc AMI (Zalaegerszeg), Szikrák Táncegyüttes (Nagykanizsa), Lippentő Táncegyüttes (Győr)
Zenekar: Zala zenekar

15.15-15.35  Őriszetnpéteri cigány táncok
Oktatók: Molnár Péter, Györke Eszter, Gerencsér László, Tóth Bianka
Közreműködők: Reményik Evangélikus ÁAMI és ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes (Szombathely)  
Zenekar: Kanizsa Csillagai


15.35-15.45 Eszközös táncok a Nyugat-Dunántúlról – Ügyességi táncok bemutatója
Vezeti: Molnár Péter
Közreműködők: a Nyugat-magyarországi régió néptáncműhelyei
Zenekar: Fajkusz Banda

15.45-16.10 
Rábaközi táncok II. – Csornai, szanyi, szili csárdás és friss

Oktatók:Vrábel János, Vrábel-Vehrer Krisztina, Blanarik Viktor, Schofhauser Gerda, Klauz Balázs, Király Genovéva, Lengyel Szabolcs, Hoffner Nikolett   
Szanyi, bogyoszlói, rábatamási dus, szanyi kisverbunk
Oktatók: Sipos Ferenc, Fajkusz Levente, Szabó Valter

Közreműködők: Regös táncműhely és Marcal Táncegyüttes (Győr), 
Pántlika Táncegyüttes (Csorna), Soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI, Pendelyes Táncegyüttes (Sopron)
Zenekar: Fajkusz Banda

16.10-16.25 Így kell járni... – a Soproni Országos Szóló Néptáncverseny nagydíjasainak bemutatója

16.25-16.45 Finálé - Össztánc: Verbunk, lassú és friss csárdás  
Közreműködők: a nyugat- magyarországi régió néptáncműhelyei
Zenekar: a nyugat-magyarországi régió összes jelen lévő zenésze

 

 

 

 




 

 

 







A Táncház Egyesület kiadványkínálata • 2019. április 6–7. szombat-vasárnap, 10.00–21.00 • Küzdőtér


folkMAGazin 2019/2

mag19 2

Jávorszky Béla Szilárd – Felütés (A Vujicsics-örökség) | CD-ajánló: Táncház–Népzene 2019 | Mikuska Judit – Cécó Műhely | Kiss Eszter Veronika – „Vetése nem fog elszáradni..." (A Járdányi-életmű jelentősége a népzenekutatás szemszögéből) | Pályázati felhívás: Művészeti vezetői feladatok ellátására | Bali János – „Egy sárközi asszony szépbe szőtt hite” (Fodorné László Mária kiállítása elé) | Felhívás: Legényes- és párostánc-verseny | Kitüntetések 2019. március 15. alkalmából | Szánthó Zoltán – Két új lemezzel bővült a Szászcsávási sorozat | Könyvajánló – Kacsirek Ottó András: Átszivárgás | MAGTÁR – Kacsirek Ottó versei|Grozdits Károly – A gyűjtés „kötelező olvasmány”! (Interjú Salamon Soma népzenésszel) | Programajánló: A Táncház Napja | Könyvajánló – Székely Melinda: A magyar lakodalom változása Ördöngösfüzesen (1930–2017) | Könczei Csongor – Fodor Sándor „Netti” (1922–2004) | Pályázati felhívás: „A Népművészet Ifjú Mestere” cím elnyerésére 2019-ben | Tallózó – Móricz Zsigmond: Elvész a nép, mely tudomány nélkül való | Henics Tamás – „Barangoltam...” (Fotográfiák Kalotaszegről és a Mezőségről) | Fotógaléria – Henics Tamás – „Barangoltam...” (Fotográfiák Kalotaszegről és a Mezőségről) | Bukovina, Bukovina (Részletek Kóka Rozália könyvéből – XIV. rész) – „Házról házra járván” | Népművészeti táborok listája | Busai Norbert – A hetvenéves Murguly Lajos köszöntése | A történelem országútján (Naplók, levelek, visszaemlékezések – Kóka Rozália sorozata) – Részletek Benkő Lajos sztrigyszentgyörgyi kántor falukrónikájából | CD-ajánló – Végh Andor – G. Szabó Zoltán: „Dil-dil duda” (A Murán és a Dráván átnyúló dudahagyomány nyomdokain a történeti Zala megyében) | Bumberák Maja – Hagyomány és modernitás (A mesemondás helyezete Magyarországon) | Programajánló: A Nemzeti Táncszínház programjaiból) | Ételek – Hagyományok: Juhász Katalin – A tojás (I. rész) | Sue Foy angol nyelvű ismertetője



Lányi György: „Meséd el, Gyurkedli...!"

gyurkedli

„Baráti összejöveteleken sokszor meséltem el olyan történeteket, amik nagy vidámságot, vagy éppen megrökönyödést váltottak ki a hallgatóságban, hiszen a Téka negyvenéves fennállása alatt nem mindennapi élményeket éltünk át. Egyik éjszaka úgy döntöttem, hogy összeírom egy táblázatban a történetek címeit. Ekkor derült ki a számomra, hogy mekkora anyag gyűlt össze, és arra gondoltam, jó lenne, ha máshoz is eljuthatna. Első ötletem az volt, felteszem a YouTube-csatornára a Téka Archívumba.
Amint gyűltek a történetek a számítógépemen, kikértem egy-két barátom véleményét, akik egyöntetűen azt tanácsolták, hogy adjam ki ezt könyv formátumban is. Húzódoztam tőle, de végül beadtam a derekamat, és nekiláttam annak, amit korábban soha életemben nem csináltam. Persze sokan segítettek, de nekem is csak közben derült ki, milyen bonyolult dolog egy könyv megírása és kiadása.
A Téka együttes megalapítása óta eltelt negyvenéves időszak történetei mellett a magánéletemből szintén kerültek bele elmesélések, hiszen az együttes élete természetesen az én életem, a szó szoros értelmében is. A sok tervem mellett most lezártam egy időszakot, de fontosnak érzem, hogy maradjon róla egy lenyomat..."

A szerző mindkét nap 15 és 16 óra között dedikálja kötetét a Táncház Egyesület standján!



Jávorszky Béla Szilárd: A Vujicsics örökség

Vujcsics borito OK

A hetvenes évek derekára nekilendült népzenei revival – élén a Sebő együttessel és a Muzsikással – nemcsak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is meghozta. Ennek legrégebbi és egyben legfontosabb képviselője a Vujicsics együttes.
Ahogy magukat definiálták: „öszvérek vagyunk, magyar identitással”. Amit Sebőék Tiszaalpáron vagy az erdélyi Széken találtak meg, arra ők a saját környezetükben leltek rá. Ahelyi néptáncegyüttes kísérőzenekarábanelőbb lelkes fiatalokként fokozatosan felváltották azidősebb muzsikusokat, 1974 húsvétjára pedig körvonalazódott az a csapat, amelyet akkor még Pomázi Ifjúsági Nemzetiségi Zenekarnak hívtak, de amely 1976 októberében felvette a tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér nevét.Miközben évtizedek óta zajlik náluk a családon belüli hagyomány átadás-átvétel, hisz az 1995-ben startoló, javarészt fiaikból álló Söndörgő együttes nemcsak hogy lassan átveszi a stafétabotot az apák generációjától, hanem újabb és újabb színekkel gazdagítja a hazai délszláv zenei hagyományokat.
A táncházmozgalom három emblematikus alakjáról, Halmos Béláról, Sebő Ferencről és Sebestyén Mártáról a szerző korábban már megjelentett egy-egy életútkötetet. Felépítésében és szellemiségében ehhez igazodik ez a 168 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált monográfia, amely a magyarországi délszláv zene két legfontosabb képviselőjének (egymással is összefüggő) pályáját mutatja be. A CD-mellékleten a rájuk nagy hatást gyakorló gyűjtésekből hallható válogatás.

A szerző mindkét nap 14 és 15 óra között dedikálja kötetét a Táncház Egyesület standján!



Széki Soós János: Vándorforrás

Vandorforras Szeki Soos Janos

„Alázattal meríts a forrásból, intett anyám gyermekkoromban, ha friss vízért küldött, majd így folytatta: a kút közelében lassíts lépteiden, lopakodva közelítsd meg, nehogy felzavard! Szék falu kútjait emberemlékezet óta talajvíz, ahogy lakói mondják, vándorforrás táplálja. Hiába közelítettünk felé lábujjhegyen, imádkoztunk előtte levett kalappal. Egyszer csak elunták a szik földet, és arcunk tükörképével a hátukon elszöktek tőlünk! Azóta más tájakon csobognak. Az óévet búcsúztató első harangkondulás után vajon merít-e belőlük valaki »aranyos vizet«?”

Széki Soós János 1960-ban született a nagy múltú, hagyományőrző, mezőségi Széken. Tanulmányai befejezése után közel egy évtizeden át szülőfaluja 10 osztályos magyar tannyelvű iskolájában tanított földrajzot és történelmet. Verset, novellát, irodalmi riportot, esszét, publicisztikát 1984 óta közöl erdélyi – Ifjúmunkás, Igazság, Szabadság, Utunk, Igaz Szó, Székelyföld – és magyarországi – Magyar Nemzet, folkMAGazin, Lyukasóra, Hitel, Magyar Napló – lapokban, folyóiratokban. 1990 őszétől családjával Budapesten él. A folkMAGazin folyóirat rovatvezetője, népzenész.

A szerző mindkét nap 13 és 14 óra között dedikálja kötetét a Táncház Egyesület standján!



Kacsirek Ottó András: Átszivárgás

Kacsirek kotet

„Általában gyermekkorunkban kezdünk verseket írni. Ebben az időszakban szinte mindenki tesz egy kísérletet erre. Bizonyára a kötetet kezében tartó olvasók közül is sokan őriznek egy- egy kopott fedelű füzetecskét fiókjaik mélyén, poros padlásokon, vagy ha ott nem, hát emlékezetük félreeső zugaiban. Írni kezdünk, és megpróbálunk valami nagyon szépet teremteni, mert olyan korszaka ez az ember életének, melyet a szellem ártatlansága irányít. A tiszta hit az, mely ujjainkat a toll szára köré fonja, s ez vetteti velünk papírra első suta sorainkat. Aztán az évek, – a valóság malomkövei – legtöbbünkről lassan lemorzsolják ezt a varázst. De valahogy mindig maradunk páran olyanok, akikben megmarad egy apró szikra. Talán mert egy kicsit többet nézünk hátrafelé, mint mások? Vagy azért, mert mindig lesznek olyanok, akik e kis szikrákból gyúlt lángocskák melegén keresztül remélik meglelni gyermeki önmagukat?
Kettős világ az, amelyben létezem. Az egyik a hajnali ikonok szennyes, betonba merevedett világa. Nem vallom magaménak, csak történek benne. A másik az, melybe innen szivárgok át a közöny, a permanens kilátástalanság elől a remény szeplőtelen ege alá. Menekülés ez térben és időben, valóságban és gondolatban. Egy lehetséges kiút az árnyékból a fényre.”

A szerző mindkét nap 13 és 14 óra között dedikálja kötetét a Táncház Egyesület standján!



Pataki János: Erdély kincsei – Barangolás csodás tájakon

ErdelyKincsei borito cmyk

„Ez az egyedülálló útikönyv csaknem nyolcszáz csodálatos kép segítségével kalauzolja végig az olvasót a teljes Erdélyen át a legismertebb nagyvárosoktól egészen eldugott kis falvakig. Így egy kötetben még senki sem mutatta be Erdély egészének nevezetességeit, műemlékeit, természeti kincseit. Némely úti tipp UNESCO-védelem alatt, némely pedig még talán a legszakavatottabb túrázók előtt is rejtve maradt idáig.
Pataki János az útikönyvekben szokásos száraz tények (például, hogy mikor épült és hányszor építettek át egy adott műemléket) helyett a legfontosabb adatok mellett inkább a hely hús-vér, élő bemutatására törekszik. Ízelítőt kapunk a helyi szokásokból, legendákból, megelevenedik a történelem. A szépírói igényességgel megírt, eredeti stílusú szöveget irodalmi idézetek is át-átszövik, tovább fokozva az olvasás élményét. Képzeletünket a leírásokon túl lélegzetelállító fotók vezetik, melyek szintén a szerző saját alkotásai. A minőség itt is szembetűnő: Pataki János, ha kellett, napokat várt a megfelelő fényviszonyok kialakulására, hogy a lehető legtökéletesebb fotót készíthesse el egy adott helyszín illusztrálásához.
A művészi leírások mellett azonban jó arányérzékkel kaptak helyet a praktikus tanácsok, hasznos információk. Megtudhatjuk például, hogyan juthatunk fel legkönnyebben a Hargita csúcsára, kitől kérjük el a kulcsot egy kicsiny falu múzeumának megtekintéséhez, és persze, hogy hol étkezzünk, hol szálljunk meg stb. Magunkkal cipelhető útikönyvnek ugyan kissé súlyos a kötet, de az utazás megtervezéséhez, a felkészüléshez nélkülözhetetlen, és a barangolás későbbi felidézéséhez is remek segítség. Nem csak az Erdélybe látogatóknak, hanem a helyi turistáknak is hasznos lehet e könyv, hiszen mindenféle tekintetben hiánypótló."



P. Vas János: „Hej, betyárok!” – Betyárok a népi kultúrában
Vitézi Ének Alapítvány, Budapest, 2012.

betyarok

P. Vas János könyve mind a népművészettel foglalkozók, mind a szélesebb közönség számára értékes, élvezetes olvasmány. Alapossága, sokrétűsége sok éves kutatói, elemzői munka eredménye. A témában korábban megjelent munkáktól eltérően nemcsak a XIX. századi betyárok történetét dolgozza fel, hanem a betyárvilághoz kapcsolódó képzetek, eszmék kialakulását, ezek létrejöttének motivációját is kutatja a népművészetben. A betyárokról a mai napig jellegzetes idealizáló kép él a képzeletünkben. A betyár eszerint nemes lelkű igazságosztó, a szegényeket mindenkor védelmező hős, akinek bukását mindenkor árulás okozza. Mennyire helytálló ez a kép? Mi az eredete? A betyár milyen alakját érhetjük tetten a népművészetben? A könyv e kérdésekre ad részletes válaszokat, tovább gazdagítva és árnyalva a történeti tudásunkat a betyárvilágról. A könyv emellett – egyedülálló módon – egy több száz nevet tartalmazó „Betyárlajstromot” is közöl.



Henics Tamás: Feketetó / Negreni
Magánkiadás, 2015

henics pillanat

A körösfeketetói vásár 1815 óta Erdély, de talán a tágabb geográfiai térség egyik legnagyobb és legjelentősebb vására. Évszázadok óta nyújt teret a legkülönfélébb etnikumok találkozásának, kultúráik, portékáik kicsrélődésének. Talán felesleges hangsúlyozni, milyen jelentősséggel bírt mindig is, és bír a mai napig mindez az egyre több konfliktussal jelentkező világunkban.
Az évek során megszámlálhatatlan fénykép, hangfelvétel, filmtöredék keletkezett a számtalan utazó, vásárlátogató által a négynapos eseményről, ám olyan kiadvány, amely dokumentálja, összefoglalja mindazt, amit ez a sokszínű kavalkád rejt, egyben megmutatja mindazoknak, akik még nem jártak itt, e kavalkád ízeit, pillanatait, arcait, ezidáig nem látott napvilágot.
A szerző arra vállakozott, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt készített fotográfiáin keresztül megpróbálja a szélesebb közönség számára bemutatni a feketetói vásár ezer arcát. A kiadvány három nyelvű (magyar, román, angol), így lehetőséget teremt arra, hogy a feketetói vásáron megfordulók, legyenek azok vásározó helyiek, visszalátogatók vagy éppen csupán odacseppentek, egyaránt részesülhessenek a szerző szándéka szerinti élményben.



Új élő népzene CD sorozat

uj elo nepzene kicsi

A sorozat megvásárolható darabjai:
4.; 5 (dupla); 6.; 8.; 9.; 10.; 14.; 15.; 16.; 17.; 18 (live); 19 (live)



folkMAGazin 2018
XIV. különszám
Jávorszky Béla Szilárd: „Mona néni” – Sebestyénné Farkas Ilona

mag18 x

„Kodály Zoltán utolsó tanítványainak egyike, Sebestyénné Farkas Ilona – vagy ahogyan a kollégák és barátok emlegetik: Mona néni – a hazai zenepedagógia egyik ikonikus alakja. Mint egykori Békés-tarhosi diák még a múlt század negyvenes éveinek legvégén lett az új szellemű zenepedagógia lelkes követője. Köröstarcsai néptanító szülők elsőszülött gyerekeként került Gulyás György legendássá vált intézményébe, ahol Kodály Zoltán egyik látogatása alkalmával felfigyelt tehetségére, és később nemcsak szakmailag, hanem emberileg is folyamatosan támogatta őt. 1958-ban vehette át a zeneakadémiai diplomáját, majd Kodály tanácsára és javaslatára a zuglói Hunyadi János Ének-zenei Általános Iskolában formálta tizenhat éven keresztül az alsó tagozatosok zenei ízlését. A legendás zenepedagógus, Szabó Helga 1975-ös távozása után további öt esztendőn keresztül vezette az iskola kórusait, majd a nyolcvanas években – engedve szűkebb szülőhazája hívó szavának – Békés megye zenei életét pezsdítette fel. Olyannyira, hogy amikor 1991-ben visszaköltözött Budapestre, öt prosperáló kórust hagyott maga mögött. Nyugdíjasként azóta is kellően aktív, iskolai minősítő versenyek állandó zsűritagja, a Békés-tarhosi Zenei Napok kórustalálkozójának szakmai irányítója, 2006 óta pedig az egykori növendékeiből álló Hunyadi Véndiák Kórus karnagya. Nem mellesleg a Kossuth-díjas népdalénekes, Sebestyén Márta édesanyja, valamint nyolc fiúunoka büszke nagymamája. „Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország” – fogalmazta meg Kodály Zoltán 1956-ban sokat idézett intelmét, amely jelmondata is lehetne az immár nyolcvannegyedik életévét taposó Mona néni idén éppen hatvanéves szakmai pályafutásának. Miként hangsúlyozni szokta, az első kórusélményeket még azok az egykori alsós diákok jelentették számára, akik közül ma sokan – ötven év elteltével – ott énekelnek a keze alatt a Hunyadi Véndiák Kórusban. És hiába az utóbbi tíz évben kapott számos kitüntetés és díszpolgári cím, a mindenki által tisztelt és szeretett zenepedagógus-karnagy számára a legnagyobb boldogságot az okozza, hogy egykori tanítványai a mai napig ragaszkodnak hozzá, és hogy mekkora örömmel mesélik, hogy az ő életükben – noha zömükben nem lettek zenészek – mennyire meghatározóak voltak Mona néni énekórái."




folkMAGazin 2017
XIII. különszám
A Magyar Állami Népi Együttes a XXI. században

mag17 x

„Amikor olyan emberről írsz, aki barátod, kollégád, vezetőd, művésztársad, meg-megakad a penna a kezedben, hiszen hogyan adhatod át azokat az érzéseket, amelyeket az úton gyűjtögetsz? Mégis, veszem a bátorságot, és megpróbálom néhány mondatban összefoglalni a gondolataimat.
Mihályi Gábort, akinek a neve az elmúlt jó néhány esztendő óta egyet jelent a Magyar Állami Népi Együttessel, szerencsés embernek látom. Szerencséjét nem az jelenti számomra, hogy olyan közegből érkezett, amely a magyar népzene és néptánc világának, a táncházmozgalomnak az egyik nagy bölcsője hazánkban. Nem az, hogy mesterei ikonikus alakjai művészeti életünknek. Nem az, hogy olyan alkotókat választott maga mellé, akikkel gyönyörű előadásokat állít színpadra, vagy az, hogy az együttesi munkáiban milyen érdemei vannak. Élete szerencséje, hogy a Jóistentől olyan adományokat kapott, amelyeket tehetséggel őriz és hint szét a nagyvilágban. A tehetséges művészi lélek nehéz útvesztő: sokszor az égben szállsz, repülsz a madarakkal, sokszor gyötrődsz a világ zajától. Mégis, azok az őszinte pillanatok, amikor születni látsz egy érzést, újra az égbe emelnek.
A közös alkotások új utakat nyitottak életemben és megtanítottak elemelkedni a hétköznapi világból." – Pál István Szalonna, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője




folkMAGazin 2016
XII. különszám
Tükörcserepek – ...amelyeket a 90 esztendős Kallós Zoltán tiszteletére Dénes Zoltán rakott össze

mag16 x

„Berán István keresett meg azzal az ötletével, hogy adjak régi fényképeket a folkMAGazin 2016-os különszámába. Köszöntsük ezzel Kallós Zoltánt, 90. születésnapja alkalmából.
Igent mondtam, de amikor elővettem régi negatívjaimat, egy kicsit kétségbeestem. A megállapodás arról szólt, hogy harminchat oldalt kellene megtöltenem. Szigorú előválogatás után még mindig négy számjegyű volt a szóba jöhető fotók száma. Újabb válogatás és már »csak« kétszáz kép maradt. Az utolsó szűrőn – ott már nem segített sem a ráció, sem az érzelem – a pillanatnyi hangulat döntött.
Ezek a képfelvételek negyven éve gyűlnek egy ládában. Egy részét odaadtam, vagy inkább „visszaadtam” azoknak, akik a képeken szerepelnek. Sokat viszontláttam különböző könyvekben, kiadványokban, kiállításokon, persze legtöbbször a forrás megjelölése nélkül. Ahogyan már utaltam rá, idén pontosan negyven éve annak, hogy először léptem Erdély földjére. Húsvét hétfőjén érkeztem Székre, ahol a csipkeszegi legényekkel mentem öntözni. Itt hallottam először széki muzsikát élőben, nem is akárkitől, hanem Ádám István »Icsántól« és bandájától."
Tordas, 2016. március 15.
Dénes Zoltán



folkMAGazin 2015
XI. különszám
Vargyas Lajos: Akarjuk-e, hogy éljen a magyar népdal?

mag15 x

2015-ben ünnepeltük a nagy magyar népzenekutató, Vargyas Lajos 100. születésnapját. Ez alkalomból – egy korábbi különszám [„Vargyas Lajos emlékezete”; folkMAGazin, 2008. XV. évf. IV. különszám. Szerk. Szőkéné Károlyi Annamária és Vargyas Gábor.] után, és az MTA BTK Néprajztudományi és Zenetudományi Intézetei által szervezett, 2014. szeptember 29-i MTA-emlékkonferenciához kapcsolódóan – a folkMAGazin újabb különszámot bocsájtott közre, ezúttal Vargyas Lajos művelődéspolitikai írásaiból. Azokból az írásokból, amelyeket a népzene–néptánc–népköltészet, a táncházmozgalom, az autentikus népzenei játékstílus ügyében, illetve a határon túli magyarság tudományos kutatásának visszásságai kapcsán fogalmazott meg a korabeli tudományos–közművelődési intézményrendszer, a művelődéspolitika, a médiák (Rádió, TV) irányítóival, döntéshozóival szemben, tevékeny részt vállalva a szaktudományos kérdéseken túlmutató közéleti vitákban.



folkMAGazin 2014
X. különszám
Jávorszky Béla Szilárd: Halmos Béla emlékezete

mag14 x

„Felütés
Keveseket temettek hozzá fogható népzenei pompával – 2013. augusztus 9-én a Farkasréti temetőben több mint száz muzsikus húzta Halmos Béla utolsó útján. Megható, felemelő, egyben szívbemarkoló volt az a táncházi hangulat, ahogyan a pályatársak elbúcsúztak a sokszorosan kitüntetett prímástól és népzenekutatótól. Aki nem csak az egyik alapító atyja volt a bő negyvenéves, világszerte százezreket vonzó táncházmozgalomnak, hanem mindvégig megmaradt egyik legstabilabb és leghitelesebb oszlopának. Aki a hetvenes évek hajnalán a folkra rácsodálkozó fiatal urbánus generációból elsőként hegedült adekvát módon népi dallamokat. S aki nem csak pionír revival muzsikusként alkotott maradandót, hanem gyűjtőként és népzenekutatóként is odatette névjegyét, hisz a táncházas zenészek közül elsőként kandidált példaképe, Ádám István „Icsán” széki bandájának örökségét feldolgozó disszertációjával.
A táncházmozgalom vaskos történetében keveseket övezett akkora közmegbecsülés és közszeretet, mint Halmos Bélát. Bármerre is járt a Kárpát-medencében. Vagy a világ más földrészein, Japántól az Egyesült Államokig. És ő aztán tényleg ment, ahová csak hívták. Különösen élete utolsó éveiben élt döbbenetesen sűrű életet, hatvan fölött is hajtotta önmagát, gyakorta fizikai paramétereit is felülírva végezte el a kitűzött célokat, feladatokat.
Mindenekelőtt az ő érdeme, hogy 2012 tavaszán méltó módon ünnepeltük meg idehaza a negyedik x-et betöltő táncházmozgalmat. Tevékeny része volt abban, hogy nem sokkal korábban a magyar táncház mint módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Sokat tett azért, hogy a tizenpár éve általa alapított, döbbenetes mennyiségű videót, fotót, szöveges dokumentumot és személyes visszaemlékezést tartalmazó, de alapos rendszerezésre, feldolgozásra váró Táncház Archívum létrejöjjön. Meg hogy végre végső formába öntse a Szomjas Györggyel közös, a revival mozgalomra a legnagyobb hatást gyakorló „adatközlőket” portrészerűen bemutató tizenkét részes DVD-sorozatot. S mikor úgy érezte, mindezekkel végzett, lepihent. Majd a világgal megbékélve elaludt a Forint utcai lakásában.
Halmos Béla csupaszív ember volt, a szó nemes értelmében vett mozgalmár. Aki kellő önérzettel és stabil elvekkel szemlélte a világot, közben mégis hagyta élni a másikat. Mindenről és mindenkiről megvolt a határozott véleménye, ugyanakkor mindent és mindenkit elfogadott olyannak, amilyen. Ezért is fordultak hozzá annyian bizalommal, ezért is értett szót mindenkivel, ezért is kérték fel annyi tisztségre. És idősebb korára ezért is lehetett a revival mozgalom Béla bácsija. Aki mindig azt nézte, ami összeköt bennünket és sosem azt, ami elválaszt."



folkMAGazin 2013
IX. különszám
„Mundruc” faluja

mag13 x

„Szegényes környezetben királyi gyermek – ez Vista. Meredek, köves, szomorú hegyek között kétfelé ágazó, szűk hosszú völgyben a csínnal, móddal épült falu, benne a gyönyörű öltözetben pompázó nép”, akinek „vérében van folyton újabb szépségekre való vágy és törekvés. [...] Ízlése, szépérzéke bámulatra méltóan fejlett.” – írta sorait Magyarvista lelkésze az általa sokat korholt, de nagyon szeretett nyájáról a „szíves, vendégszerető, barátságkedvelő, [...] adakozni szerető [...] jószívű nép”-ről 1936-ban. [Daróczi Ferenc: Egy kalotaszegi falu. Magyar Népegészségügyi Szemle IV. 11. sz. 1936. 225–238. o.]



folkMAGazin 2011
VII. különszám
A Martin-legenda – Beszélgetések Martin György életéről és munkásságáról
Martin György születésének 85. évfordulója tiszteletére digitális technikával készült változatlan utánnyomás

mag11 x

Szerkesztette: Albert Zsuzsa és Szőkéné Károlyi Annamária
Munkatársak: Borbély Jolán, Felföldi László, Halmos Béla, Karácsony Zoltán és Pálfy Gyula
Beszélgetés Martin Eleonórával, Büki Bélával, Borbély Jolánnal, Éri Péterrel, Pesovár Ernővel († 2008), Andrásfalvy Bertalannal, Takács Andrással, Sárosi Bálinttal, Kallós Zoltánnal, Sebő Ferenccel, Halmos Bélával, Lengyelfi Miklóssal, Héra Évával, Pálfy Gyulával, Pávai Istvánnal, Szőkéné Károlyi Annamáriával, Felföldi Lászlóval és Karácsony Zoltánnal.



folkMAGazin 2010
VI. különszám
Kányádi Sándor – Zátonyi Tibor – Czellár Gabriella – Molnár Zoltán: Az erdőn túli Transylvania

mag10 x

„Nézni a Tamási Áron, Sütő András által is csodált és méltóságteljes fenyveseket, nézni a buszból, melynek kipufogógáza részben az utastérbe jut, másutt is előfordul – talán – a természetközelségének, romantikus szeretetnek és egyidejű brutális pusztításának ez az elegye, ilyen kis területen azonban nem. Erdélyt izgalmassá a Balkánhoz hasonlóan a dimenziói teszik. Harminc kilométeren belül kontinenseket utazhatunk, a szász Segesvárról (Rajna-vidék) az örmény Erzsébetvárosba, mely azért épült a főúttól távolabbra, hogy le lehessen zárni az utakat, ha a férfiak – kereskedők – távol voltak (Kis-Ázsia), majd egy villámgyors látogatás a speciális közeledési technikát igénylő baráthelyi rezes cigányok falurészében (földrajzi értelemben nem besorolható kultúra, de leginkább Erdély) és mindez egy gyorsvonati megálló távolságra van egymástól Erdély közepén. Ez csak az egyik irány. Ellenkező irányban a középkori segesvári óvárosból egy hamisítatlan román lakótelepre jutunk – aminek a köznyelv a hangulathoz illően gúnynevét a 30-as, 50-es évek kényszertelepítéseiről elhíresült, Duna menti roppant unalmas és sivár Baragantól kölcsönözte. Továbbmenve a fehéregyházi Petőfi-emlékmű mellett Héjjasfalvánál búcsút intünk a főútnak és az utolsó román feliratnak: megérkeztünk Székelyföldre. Ugyanez a változatosság megvan függőlegesen is, Biharban és a Szilágyságban az etnikai határ nagyjából a 200 m-es tengerszint feletti magasság vonalában húzódik és mivel dimbes-dombos vidékről van szó, nehéz eldönteni, ki-kinek a nyelvszigete a nyelvtengerben. Ezt mindannyian ismerjük, különösebb szem nem kell hozzá, ahhoz viszont már inkább, hogy a rombolásnak és a szépségnek ugyanezt a mozaikosságát észrevegyük. A Tamási Áron Ábeljének tündérrealizmusa milyen közel van a balánbányai rozsdás hol garázs-, hol gyárfunkciójú kalyibákhoz. Mindkettő örökség. Mindkettőben benne van az elzártság és a szegénység, csak ellenkező irányba indultak el. Mindkettő karnyújtásnyira van a rengetegtől. Ábel a részének tekinti magát, a balánbányai buherátorok meg csupán eszköznek. Balánbányát mint elborzasztó példát a Hargita megyei helyszín miatt emeltem ki, a jelenség Románia szerte megvan. A Duna-deltában is maguk körül csinálnak az emberek disznóólat, csak ott a pusztítandó nem a fenyő, hanem a nád, meg a hal, meg a madártojás, meg ami eladható. A rengeteget Ábel úgy élte meg, mint hal a vizet: ez az ő világa és ha ez nagy, akkor az ő világa is nagy. A fanyűvők meg úgy, hogy van belőle elég, nem kell azt sajnálni. Míg Magyarországon a 70-es, 80-as években megtanultuk a természet végességét, azzal, hogy használjuk, megláttuk és megértettük elpusztíthatóságát, ezzel saját halálos ítéletünket is. Erdély (Románia) fáziskéséssel még a természet leigázása című szovjet gyártmányú tételnél tartott. A Rengeteg azért Rengeteg, mert rengeteg van belőle. A 80-as években a Szereda-Gyergyói vasút Csíkrákos mellett szinte az erdő szélén ment, ma az erdő határa három dombbal odébb van az engedélyezett (ennek is van árfolyama) és a nem engedélyezett fakitermelésnek köszönhetően. A szegénység és környezettudatos gondolkodás közötti fordított arány tettenérhető másutt is. A svájci alpesi szelektív hulladékgyűjtők és az ózdi erdőpusztítás közötti különbséget a munkanélküliségi statisztikákban is kereshetjük. Csakhogy Ózd vagy Szilézia messze van a Matternhorntól. Balánbánya kb. 5 km-re a Nagy-Hagymástól, ahogy a szappanbuborékot fújó gyerekeket ábrázoló képen a Bucsecs a betonakármitől, valaki valamikor akart ott valamit. A természet érintetlenségét, szépségét nem egy kresztábla vagy egy telefirkált, szemetes esőbeálló töri meg – ahogy ez a Pilisben szokás –, hanem egy beton akármi, vagy cementgyár, vagy foszladozó szigetelésű csővezeték, de legalább egy teherautó-futómű, ami kizárja az esetlegességet. Az erdőszéli szemétkupac esetleges, a verespataki pincékben házilag ciánozott aranymeddő hadüzenet. Az elzártságnak köszönhetően – mind földrajzi, mind politikai értelemben értem az elzártságot – sok minden megőrzödött a hagyományokból, a népviselet, néptánc, népdal foltokban túlélte a huszadik századot. Ezt csodáljuk, másutt viszont a huszadik század győzte le és irtotta ki a hagyományokat, míg a harmadik helyen ötvöződött a tradíció és a huszadik század: a vásári forgatagban alig árulnak igazi kézműves terméket, de a sárban pont úgy cuppog az ember, mint kétszáz éve. A forma megmaradt, a tartalom más.
Erdély lassan száz éve más utakon jár – noha halkan megjegyzem a történeti hűség kedvéért, hogy 1867 és 1918 között tartozott Magyarországhoz, és a szász történetírás is csak az Osztrák-Magyar Monarchia idejét tartja Ungarnzeit-nak azaz Magyar idő-nek.A legtalálóbb kifejezés Erdélyre Wesselényitől származik: a kisebbik haza. Magyarokat találunk a képeken, azonban tévedünk, ha Magyarországot keressük rajtuk." – Bába Imre kartográfus



folkMAGazin 2009
V. különszám
„Táncháztalálkozó 2009”

mag09 x

A XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásáron végzett kérdőíves vizsgálat eredményei
A Táncház Egyesület felkérésére kérdőíves vizsgálatot végeztünk a XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár résztvevőinek körében a rendezvény megítéléséről és a táncházba járási szokásokról.
A személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves adatfelvétel időpontja: 2009. április 4–5. (a rendezvény két programnapja).
A vizsgálat módszere: személyes lekérdezésen alapuló standard kérdőíves adatfelvétel a rendezvény látogatóinak véletlen mintáján, összesen 847 fő. A kérdőíves adatfelvételre a több ezer fős látogatottságú XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár 14 évesnél idősebb látogatói körében került sor. A lekérdezést a Táncház Egyesület által megbízott kérdezőbiztosok végezték szakértők betanítása mellett. Adatfelvételre a rendezvény mindkét napján sor került, tekintettel arra is, hogy a két rendezvénynap programkínálata, profilja eltérő volt. A véletlen mintavételi eljárás és az elért mintanagyság lehetőséget ad arra, hogy viszonylag megbízható becslést adjunk a rendezvény látogatóinak szocio-demográfiai összetételéről is, különös tekintettel, hogy az elmúlt években három alkalommal hasonló jellegű vizsgálatra került sor a Táncháztalálkozó alkalmain.

    Vizsgálati dimenziók:
    - a rendezvény látogatóinak szocio-demográfiai összetétele
    - a rendezvénnyel kapcsolatos információszerzés
    - a rendezvény egyes programjaival való elégedettség
    - táncházba járási szokások
    - táncházba járással kapcsolatos attitűdök
    - idősoros összehasonlító táblázatok – a könnyebb összehasonlítás, trendek megállapítása miatt, ahol mód volt rá, az elmúlt év kutatásainak eredményeit is beillesztettük az eredmények közé

A kutatás a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus koordinálásával zajlott.



folkMAGazin 2008
IV. különszám
Vargyas Lajos emlékezete

mag08 x

Szerkesztette: Szőkéné Károlyi Annamária és Vargyas Gábor



folkMAGazin 2007
III. különszám
Kunkovács László: Teli tarisznyából

mag07 x

Kiadványunk 32 oldalon Kunkovács László fotóművész-etnográfus fekete-fehér és színes fotóiból, valamint írásaiból nyújt reprezentatív válogatást.



folkMAGazin 2006
II. különszám
Juhos Kiss Sándor: Széki gyökerek

mag06 x

Egyedi kiadványunk 32 színes oldalon Juhos Kiss Sándor, a Telkiben élő, széki származású festőművész képeiből nyújt reprezentatív válogatást, Széki Soós János versfolyamával.
Népművészeti vásár • 2019. április 6–7. szombat-vasárnap, 10.00–21.00 • Küzdőtér
Kézműves foglalkozások és játszóház 10.00–18.00
A Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) programja


nesz logo zolden


Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) és Tagszervezetei a magyar népi kézművesség legkiválóbb alkotóit tömörítik, akik egyedi, magas művészeti értéket hordozó alkotásokat, tárgyakat hoznak létre.

A NESZ Tagszervezetének tagjai a közösségükben alkotó, a tudást közösségi hagyományozás útján elsajátított népművészek, továbbá a tudást formális és nem formális oktatási keretek között elsajátító kézművesek, akik a hagyományos alapok megőrzése mellett egyedi stílust alakítottak ki, újító, kísérletező folyamat során formavilágukban állandóan megújulnak.

Az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár keretében a NESZ szervezésében a közönség találkozhat a hagyományőrző népművészeti kirakodóvásárban jeles népművészek és kézművesek alkotásaival valamint gyermekek és felnőttek kipróbálhatják a népi kismesterségek fogásait, kézműves foglalkozásokon és játszóházban vehetnek részt az alábbi Tagszervezeteink közreműködésével:

- Dr. Kresz Mária Alapítvány – Budapest
A Dr. Kresz Mária Alapítvány – Fazekas Központ a Kárpát-medence és ezen belül főleg a magyar nyelvterület rendkívül gazdag fazekas hagyományainak jobb megismeréséhez nyújt segítséget. A Központ megnyitása óta rendszeresen fogad iskolás- és óvodás csoportokat mesterségbemutatóra és tematikus foglalkozásokra.

A Táncháztalálkozó közönsége kipróbálhatja a kézi agyagozást, korongozást, egyszerű népi hangszerek készítését (dudula, zúgattyú, recefice), csuhé és gyékény játékokat, kötélverést, valamint amíg a gyerekek alkotnak a felnőtteket logikai játékokkal várja a „felnőtt megőrző”.


- Matyó Népművészeti Egyesület – Mezőkövesd 

A Matyó Népművészeti Egyesület 1991 óta működik Mezőkövesden. Tagjai vállalják azt a nemes feladatot, mely Matyóföld népművészeti értékeinek továbbörökítését és fejlesztését jelenti. Az egyesület fenntartásában több folklór együttes működik, de nagy hangsúlyt fektet a kézműves örökség gondozására is. A Kézműves Kör tagjai a népi díszítőművészet szinte valamennyi ágának (hímzés, bútorfestés, fazekasság, mézeskalácsosság, szövés, fafaragás, játékkészítés, szálas anyagfonás) művelői, szakmájuk elismert mesterei. 

A „matyó” szó hallatán a legtöbb embernek a színpompás hímzés jut eszébe, mely nemcsak a mezőkövesdi, hanem a magyar népművészetnek is méltó reprezentánsa. Az egyesület komoly erőfeszítéseket tesz arra vonatkozóan, hogy az eredeti matyó örökség jellegzetességeit felhasználva a mai kor igényeinek megfelelő kézműves munkák szülessenek. A szervezet tagjai és csoportjai számos külföldi és hazai rendezvényen, fesztiválon vendégszerepelnek. 2012-ben a matyó népművészet az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára nyert felvételt, 2013-tól pedig a Hungarikumok Gyűjteményét gazdagítja.

A Táncháztalálkozó alkalmával a látogatók megismerkedhetnek a matyó kultúra elemeivel, valamint az alábbi mesterségek kipróbálására várják a kicsiket és nagyokat: matyó minták rajzolása textilre, papírra, zsebkendő hímzés, gyékény báb – és karkötő készítés, bojtkötés, horgolt virág készítés, körmöcske fonás, sodrott karkötő készítés, könyvjelző színezés, tavaszi papírvirág készítés, rongybaba készítés.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Népművészeti kézműves kirakodóvásár
A vásári forgatagban szinte minden mesterség képviselteti magát. Láthatunk szemet gyönyörködtető hímzéseket, fonott kosarakat, kerámiákat, csuhé- és szalmadíszeket, tűzzománc ékszereket, táncos cipőket, csizmákat és még hosszan sorolhatnánk a kiváló portékákat.
„Népzene szárnyán”
Szalonna és bandája – Cimbaliband és Danics Dóra koncert
2019. április 7. vasárnap, 18.00–19.15 • Küzdőtér

Háziasszony: Herczku Ágnes 

cimbali szalonna

A vasárnap esti gálán fellép Szalonna és bandája, a Cimbaliband Danics Dórával, akik a „Népzene szárnyán” című közös műsorukat mutatják be. Unger Balázs és Pál István gyermekkoruk óta jó barátok, pályafutásuk több ponton is keresztezi egymást. Közösen kezdték a Galga zenekarban, folytatták a Magyar Állami Népi Együttesben, a Fonó zenekarban, majd a Szalonna és Bandájában, ráadásul Szalonna a Cimbaliband több lemezén is szerepel mint vendégmuzsikus.

A „Népzene szárnyán” című koncertjükön a két zenekar legnépszerűbb dalait és új nótákat adnak elő, újrahangszerelt változatokban. Az este során a Cimbaliband vendégeként lép színpadra Danics Dóra, s a koncert különlegessége lesz Ürmös Sándor és Unger Balázs cimbalomduójának játéka, valamint Pál István Szalonna és a Cimbaliband hegedűse, Solymosi Máté vonópárbaja.




Mindenki tánca – Világnak virága • 2019. április 7. vasárnap, 19.30 • Küzdőtér

Tánccal, muzsikával, jókedvvel elűzzük a pusztuló régit, hogy az új élet helyet kaphasson. Ilyenkor tavasszal virágba borul a természet, nászát üli minden szerelmes. A fiúk májusfát állítanak kedvesüknek, a lányok kiszét hajtanak, zöldágaikkal védelmet nyújtanak és bőséget varázsolnak a világba. A Világnak Virága c. táncelőadás megidézi és bemutatja mindezt, melyre szeretettel várunk minden tavaszvárót, táncot szeretőt, kicsit és nagyot! Muzsikaszóval, megénekelve mulassunk együtt!

A Táncháztalálkozó „fesztiválzenekara” és amatőr táncegyüttesek előadása a Táncház Egyesület rendezésében, a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla Program Ideiglenes Kollégium támogatásával. Hálásan köszönjük a Csokonai Művelődési Központ Pestújhelyi Közösségi Házának  a próbalehetőséget!
 
Zenei szerkesztő: Árendás Péter és Lipták Dániel
Alkotók: Kocsis Enikő és Fitos Dezső
Koreográfiai asszisztensek: Molnár Bálint, Németh Eszter, Gera Zoltán, Bíró Éva, Németh Antal
Asszisztens: Hutura Beáta
Fény: Papp Kornél
Háziasszony: Herczku Ágnes 


A produkcióban közreműködnek: 
A Táncháztalálkozó „fesztiválzenekara”, Bartina Te., Corvinus Közgáz Te., Csabai Nemzetiségi Együttes, ELTE Te., Fitos Dezső Társulat, Szentedre Te., valamint a Méhkeréki és Eleki Hagyományőrző Együttes

 


nka halmosbelaprogram btf logo hu 2019 1

 
Megosztás