Országos TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ és Kirakodóvásár • 2019. április 5–7.

Martin György-díjasok köszöntése • 2018. április 15. vasárnap, 20.25–20.30 • Küzdőtér

Kiemelkedő népművészeti munkásságának elismeréseként 2018. március 15. alkalmából Martin György-díjban részesült:

Kiss Ferenc zeneszerző, népzenekutató, az Etnofon Zenei Kiadó igazgatója
Pávai István népzenekutató, a Magyar Tudományos Akadémai Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudomány Intézet tudományos főmunkatársa
Takács András néptánckutató
Varga János koreográfus, a Lartis Nonprofit Kft. ügyvezetője
 
Köszöntőt mond: Dr. Diószegi László, a Martin György Néptáncszövetség elnöke
Aprók Bálja • 2018. április 15. vasárnap, 10.30–17.30 • Küzdőtér
Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület Észak-magyarországi Régiójának programja
Társrendező: Bokréta Alapfokú Művészeti Iskola, Sátoraljaújhely

orokseg

Muzsikálnak: Bakator zenekar és Dűvő zenekar
Házigazda: Husvéth Csaba
Munkatársak: Bárdos Zsuzsanna, Csercsics Ivett, Darmos Éva, Darmos István, Demek István, Fehér Eszter, Horváth Csaba, Horváth Judit, Husvéth Csaba, Körmöndi Tamás, Kupec Zsófia, Kupec Zsolt, Lévai Anita, Maier Reimund, Maródi Attila, Oláh József, Szabó Dániel, Szabó Zoltán
Szerkesztő: Fehér János (régiós elnök)


10.30 Nyitó bevonulás: magyarbődi karikázó, csárdás és friss
Házigazda köszöntője

10.45 Cigándi tánctanítás (z
öldágjárás, fonó a cigándi asszonyokkal) – Horváth Csaba, Szécsi Bernadett (Sárospataki Alapfokú Művészeti Iskola, Sárospatak)

11.10 Kalocsai tánctanítás és 
párválasztó párnástáncok – Maródi Attila, Lévai Anita, Boncsérné Szinai Tünde (Szinvavölgyi Alapfokú Művészeti Iskola, Miskolc)

11.35 Kisgyermekjátékok – Szabó Dániel

12.00 Magyarbődi tánctanítás (
májusfa állítás)– Kupec Zsófia, Kupec Zsolt (Kis – Ilosvai Gyermek Néptáncegyüttes, Nagyida)

12.30 Moldvai tánctanítás – Szabó Zoltán, Maier Reimund (Verőke Néptánccsoport, Gyöngyös; Bubulyka Néptáncegyüttes, Encs)

13.00 Minden magyarok tánca – sárközi karikázó, decsi verbunk, sárközi és somogyi ugrós, kanásztánc, somogyi lassú és friss csárdás; muzsikál a Zagyva Banda

13.30 „...A falusi bíró udvarába... – az észak-magyarországi régió gyermekcsoportjainak közös produkciója

13.45 Kisgyermekjátékok – 
 Oláh Eszter, Oláh Ivett (Iglice Táncegyüttes, Szécsény)

14.10 Gagybátori tánctanítás (
dongózás) – Bárdos Zsuzsanna, Körmöndi Tamás (Szinvavölgyi Alapfokú Művészeti Iskola, Miskolc)

14.45 Őrhalmi tánctanítás (k
iszézés) – Oláh József, Oláhné Csercsics Ivett ( Szécsény)

15.10 Felsőtárkányi tánctanítás (budacskázás) –  Szabó Dániel, Szabó Réka (Felsőtárkányi gyermektánccsoport, Felsőtárkány) 

15.35 Alsóberecki tánctanítás, viseletbemutató – Demek István, Fehér Eszter (Bokréta Alapfokú Művészeti Iskola, Sátoraljaújhely)

16.00 Nemzetiségi táncok tanítása (sváb, cigány) – 
Fischinger Henrietta, Oláh Ivett, Oláh Eszter 

16.25 Pusztafalusi tánctanítás (t
réfás verbuválás) – Darmos István, Darmos Éva (Farkas Ferenc Művészeti Iskola, Sárospatak)

16.50 Húsvét Harasztiéknál - A Fölszállott a páva televíziós vetélkedőből ismert Haraszti család a palóc húsvéti népszokásokba nyújt egy röpke bepillantást - Vág-garam közi tánctanítás – Husvéth Csaba, 
Horváth Judit, Haraszti család, (Ifjú Nógrád Táncegyüttes, Salgótarján)

17.15 Kivonulás, elköszönés


A Táncház Egyesület kiadványkínálata • 2018. április 14–15. szombat-vasárnap, 10.00–21.00 • Küzdőtér



folkMAGazin 2018/2

mag18 2

Péterbencze Anikó; Papp Imre – Kallós Zoltán (1926–2018) | Tánczos Vilmos – A Jóisten legyen magával odaát is...! | 2018 – Mátyás király emlékév: Bajcsy-Zsilinszky Endre – Csodálatos indulás | Kóka Rozália – A táltos galamb | Grozdits Károly – Nyakig a papucsban (Interjú Szögi Csabával) | Héra Éva – Borbély Jolán (1928–2018) | Henics Tamás – Most megint nehezebb lesz... (Búcsú Borbély Jolántól) | Kitüntetések 2018. március 15. alkalmából | Sebő Ferenc – „Nincs királyi út” (Gondolatok a Csillagszeműek 25 éves jubileuma alkalmából) | Grozdits Károly – Elstartolt a Halmos Béla Programiroda! | Tallózó – Dobszay László: A „haldokló” népzene | Széki történetek (Közreadja: Juhos Kiss Sándor és Juhos-Kiss János) –Kocsis Rózsi – Falatanként kirakott pulicka | P. Vas János – „Folyamatos emlékezet” (Beszélgetés Novák Ferenccel Korniss Péter életműkiállítása kapcsán) | Henics Tamás – Érzékenység, alázat, szeretet | Fotógaléria – Korniss Péter képei | Marton László Távolodó – Örök rózsák | CD-ajánló – Herczku Ágnes: Hozomány | CD-ajánló: Táncház – Népzene 2018 | Népművészeti táborok listája | Beszprémy Katalin – Kéz–Mű–Remek – Népművészet (Nemzeti Szalon, 2018) | CD-ajánló – Szlama László: Ahogy régen... | J. I. – Ajándékok a 60 éves Szvorák Katalintól | Széki Soós János – Komázásunk a halállal | Bukovina, Bukovina (Részletek Kóka Rozália könyvéből – VIII. rész) – Az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör megalakítása | Programajánló – A Nemzeti Táncszínház programjaiból | Ételek – Hagyományok: Juhász Katalin – Palacsinta (I. rész) | Sue Foy angol nyelvű ismertetője



Kiss Ferenc: Elment az én rózsám
Kolinda, Vízöntő, Etnofon Zenei Társulás
– Moiras Records, KAR LP 012 –

kissf lp cover



Jávorszky Béla Szilárd: Sebestyén Márta – „A madár repül, én énekelek”

Sebestyen borito

Negyvenöt éve annak, hogy Sebő Ferenc felfedezte, harmincöt éve annak, hogy az egész ország megismerte, a kilencvenes években, illetve az új évezred elején pedig olyan, főként klasszikus zenei koncerthelyszíneken öregbítette – a Muzsikással – a magyar népzene jó hírét és presztízsét, mint a Queen Elisabeth Hall, a Royal Festival Hall vagy a Carnegie Hall.
A magyar nagyközönség 1983-ban, az István, a király-ban csodálkozott rá Sebestyén Márta kivételes tehetségére. Illetve csak próbált rácsodálkozni, hisz a darabban és az abból készült filmben – rendezői döntésre – Réka szerepében csak hallhatta őt, látni nem láthatta. Az emberek pedig kíváncsiak lettek, hogy kié ez a kivételes fényű és intenzitású hang. Ahogy később a világ is felkapta a fejét rá, amikor megszólalt a Deep Forrest lemezén vagy az Oscar-díjas Angol beteg című filmben.
Sebestyén Márta egykori társairól, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom két elindítójáról, Halmos Béláról és Sebő Ferencről 2016 júniusában, illetve 2017 februárjában – 70. születésnapjuk alkalmából – a szerzőtől már megjelent egy-egy életútkötet. Felépítésében és szellemiségében ehhez igazodik ez a 128 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált monográfia, amely a világhírű népdalénekes, előadóművész pályáját mutatja be. A CD-mellékleten a Sebestyén Mártára nagy hatást gyakorló erdélyi népdalénekesek archív felvételeiből hallható válogatás.



Váradi Levente és Zsuráfszky Zoltán: Gyimestől Chicagóig – A Magyar Nemzeti Táncegyüttes útinaplója

mne konyv

Nem mindennapi vállalkozásra szövetkezett Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatója és Váradi Levente fotóművész. Váradi Levente egy teljes éven keresztül, mondhatni éjjel-nappal „követte” a táncegyüttest, részt vett annak mindennapjaiban, belföldi és külföldi turnéin, s dokumentálta azt a hatalmas és sokszor fárasztó, de mégis felemelő munkát, amelyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészei végeznek; akik küldetésként fogják fel a magyar kultúra terjesztését, méltó művészi megfogalmazását itthon és a világ bármely pontján egyaránt.



Napra-forgó – mesébe öltöztetett hagyomány kicsinyeknek

napra forgo konyvek

Könyvsorozatunkban az egyes időszakok, jeles napok népszokásait, a paraszti kultúra kincseit mutatjuk be a gyermekek számára természetes nyelven, a mesén keresztül. Célunk az ismeretek élményszerű átadása az óvodás, kisiskolás gyerekek számára.

A történetet, mely egy testvérpár, Katica és Palkó szemszögéből láttatja a szokásokat, népi játékok, mondókák, találós kérdések, népdalok fűszerezik. Mivel az ismeretterjesztő rész formája mese, a dalok pedig CD-melléklet segítségével könnyen megtanulhatók, így a mai városi családok számára is élvezetes, gazdagító olvasmány lehet. Könyvünk közös játékra, mondókázásra, éneklésre hívja a gyermekeket szüleikkel, pedagógusaikkal.

Köteteinket Dr. Tátrai Zsuzsanna lektorálta, kinek szavai szerint „…élvezetes játékokat, ugyanakkor gazdag tudásanyagot nyújt óvodás korú kisgyermekeknek, illetve családjaiknak, nevelőiknek.”

A sorozatból eddig három kötet jelent meg: Advent, Karácsony, Tavasz, melyek a Táncháztalálkozón is megvásárolhatók, a Táncház Egyesület standjánál.

A kötetekről bővebb információ:



P. Vas János: „Hej, betyárok!” – Betyárok a népi kultúrában
Vitézi Ének Alapítvány, Budapest, 2012.

betyarok

P. Vas János könyve mind a népművészettel foglalkozók, mind a szélesebb közönség számára értékes, élvezetes olvasmány. Alapossága, sokrétűsége sok éves kutatói, elemzői munka eredménye. A témában korábban megjelent munkáktól eltérően nemcsak a XIX. századi betyárok történetét dolgozza fel, hanem a betyárvilághoz kapcsolódó képzetek, eszmék kialakulását, ezek létrejöttének motivációját is kutatja a népművészetben. A betyárokról a mai napig jellegzetes idealizáló kép él a képzeletünkben. A betyár eszerint nemes lelkű igazságosztó, a szegényeket mindenkor védelmező hős, akinek bukását mindenkor árulás okozza. Mennyire helytálló ez a kép? Mi az eredete? A betyár milyen alakját érhetjük tetten a népművészetben? A könyv e kérdésekre ad részletes válaszokat, tovább gazdagítva és árnyalva a történeti tudásunkat a betyárvilágról. A könyv emellett – egyedülálló módon – egy több száz nevet tartalmazó „Betyárlajstromot” is közöl.



Henics Tamás: Feketetó / Negreni
Magánkiadás, 2015

henics pillanat

A körösfeketetói vásár 1815 óta Erdély, de talán a tágabb geográfiai térség egyik legnagyobb és legjelentősebb vására. Évszázadok óta nyújt teret a legkülönfélébb etnikumok találkozásának, kultúráik, portékáik kicsrélődésének. Talán felesleges hangsúlyozni, milyen jelentősséggel bírt mindig is, és bír a mai napig mindez az egyre több konfliktussal jelentkező világunkban.
Az évek során megszámlálhatatlan fénykép, hangfelvétel, filmtöredék keletkezett a számtalan utazó, vásárlátogató által a négynapos eseményről, ám olyan kiadvány, amely dokumentálja, összefoglalja mindazt, amit ez a sokszínű kavalkád rejt, egyben megmutatja mindazoknak, akik még nem jártak itt, e kavalkád ízeit, pillanatait, arcait, ezidáig nem látott napvilágot.
A szerző arra vállakozott, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt készített fotográfiáin keresztül megpróbálja a szélesebb közönség számára bemutatni a feketetói vásár ezer arcát. A kiadvány három nyelvű (magyar, román, angol), így lehetőséget teremt arra, hogy a feketetói vásáron megfordulók, legyenek azok vásározó helyiek, visszalátogatók vagy éppen csupán odacseppentek, egyaránt részesülhessenek a szerző szándéka szerinti élményben.



Új élő népzene CD sorozat

uj elo nepzene kicsi

A sorozat megvásárolható darabjai:
3.; 4.; 5 (dupla); 6.; 8.; 9.; 10.; 11.; 14.; 15.; 16.; 17.; 18 (live); 19 (live)



folkMAGazin 2017
XIII. különszám
A Magyar Állami Népi Együttes a XXI. században

mag17 x

„Amikor olyan emberről írsz, aki barátod, kollégád, vezetőd, művésztársad, meg-megakad a penna a kezedben, hiszen hogyan adhatod át azokat az érzéseket, amelyeket az úton gyűjtögetsz? Mégis, veszem a bátorságot, és megpróbálom néhány mondatban összefoglalni a gondolataimat.
Mihályi Gábort, akinek a neve az elmúlt jó néhány esztendő óta egyet jelent a Magyar Állami Népi Együttessel, szerencsés embernek látom. Szerencséjét nem az jelenti számomra, hogy olyan közegből érkezett, amely a magyar népzene és néptánc világának, a táncházmozgalomnak az egyik nagy bölcsője hazánkban. Nem az, hogy mesterei ikonikus alakjai művészeti életünknek. Nem az, hogy olyan alkotókat választott maga mellé, akikkel gyönyörű előadásokat állít színpadra, vagy az, hogy az együttesi munkáiban milyen érdemei vannak. Élete szerencséje, hogy a Jóistentől olyan adományokat kapott, amelyeket tehetséggel őriz és hint szét a nagyvilágban. A tehetséges művészi lélek nehéz útvesztő: sokszor az égben szállsz, repülsz a madarakkal, sokszor gyötrődsz a világ zajától. Mégis, azok az őszinte pillanatok, amikor születni látsz egy érzést, újra az égbe emelnek.
A közös alkotások új utakat nyitottak életemben és megtanítottak elemelkedni a hétköznapi világból." – Pál István Szalonna, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője




folkMAGazin 2016
XII. különszám
Tükörcserepek – ...amelyeket a 90 esztendős Kallós Zoltán tiszteletére Dénes Zoltán rakott össze

mag16 x

„Berán István keresett meg azzal az ötletével, hogy adjak régi fényképeket a folkMAGazin 2016-os különszámába. Köszöntsük ezzel Kallós Zoltánt, 90. születésnapja alkalmából.
Igent mondtam, de amikor elővettem régi negatívjaimat, egy kicsit kétségbeestem. A megállapodás arról szólt, hogy harminchat oldalt kellene megtöltenem. Szigorú előválogatás után még mindig négy számjegyű volt a szóba jöhető fotók száma. Újabb válogatás és már »csak« kétszáz kép maradt. Az utolsó szűrőn – ott már nem segített sem a ráció, sem az érzelem – a pillanatnyi hangulat döntött.
Ezek a képfelvételek negyven éve gyűlnek egy ládában. Egy részét odaadtam, vagy inkább „visszaadtam” azoknak, akik a képeken szerepelnek. Sokat viszontláttam különböző könyvekben, kiadványokban, kiállításokon, persze legtöbbször a forrás megjelölése nélkül. Ahogyan már utaltam rá, idén pontosan negyven éve annak, hogy először léptem Erdély földjére. Húsvét hétfőjén érkeztem Székre, ahol a csipkeszegi legényekkel mentem öntözni. Itt hallottam először széki muzsikát élőben, nem is akárkitől, hanem Ádám István »Icsántól« és bandájától."
Tordas, 2016. március 15.
Dénes Zoltán



folkMAGazin 2015
XI. különszám
Vargyas Lajos: Akarjuk-e, hogy éljen a magyar népdal?

mag15 x

2015-ben ünnepeltük a nagy magyar népzenekutató, Vargyas Lajos 100. születésnapját. Ez alkalomból – egy korábbi különszám [„Vargyas Lajos emlékezete”; folkMAGazin, 2008. XV. évf. IV. különszám. Szerk. Szőkéné Károlyi Annamária és Vargyas Gábor.] után, és az MTA BTK Néprajztudományi és Zenetudományi Intézetei által szervezett, 2014. szeptember 29-i MTA-emlékkonferenciához kapcsolódóan – a folkMAGazin újabb különszámot bocsájtott közre, ezúttal Vargyas Lajos művelődéspolitikai írásaiból. Azokból az írásokból, amelyeket a népzene–néptánc–népköltészet, a táncházmozgalom, az autentikus népzenei játékstílus ügyében, illetve a határon túli magyarság tudományos kutatásának visszásságai kapcsán fogalmazott meg a korabeli tudományos–közművelődési intézményrendszer, a művelődéspolitika, a médiák (Rádió, TV) irányítóival, döntéshozóival szemben, tevékeny részt vállalva a szaktudományos kérdéseken túlmutató közéleti vitákban.



folkMAGazin 2014
X. különszám
Jávorszky Béla Szilárd: Halmos Béla emlékezete

mag14 x

„Felütés
Keveseket temettek hozzá fogható népzenei pompával – 2013. augusztus 9-én a Farkasréti temetőben több mint száz muzsikus húzta Halmos Béla utolsó útján. Megható, felemelő, egyben szívbemarkoló volt az a táncházi hangulat, ahogyan a pályatársak elbúcsúztak a sokszorosan kitüntetett prímástól és népzenekutatótól. Aki nem csak az egyik alapító atyja volt a bő negyvenéves, világszerte százezreket vonzó táncházmozgalomnak, hanem mindvégig megmaradt egyik legstabilabb és leghitelesebb oszlopának. Aki a hetvenes évek hajnalán a folkra rácsodálkozó fiatal urbánus generációból elsőként hegedült adekvát módon népi dallamokat. S aki nem csak pionír revival muzsikusként alkotott maradandót, hanem gyűjtőként és népzenekutatóként is odatette névjegyét, hisz a táncházas zenészek közül elsőként kandidált példaképe, Ádám István „Icsán” széki bandájának örökségét feldolgozó disszertációjával.
A táncházmozgalom vaskos történetében keveseket övezett akkora közmegbecsülés és közszeretet, mint Halmos Bélát. Bármerre is járt a Kárpát-medencében. Vagy a világ más földrészein, Japántól az Egyesült Államokig. És ő aztán tényleg ment, ahová csak hívták. Különösen élete utolsó éveiben élt döbbenetesen sűrű életet, hatvan fölött is hajtotta önmagát, gyakorta fizikai paramétereit is felülírva végezte el a kitűzött célokat, feladatokat.
Mindenekelőtt az ő érdeme, hogy 2012 tavaszán méltó módon ünnepeltük meg idehaza a negyedik x-et betöltő táncházmozgalmat. Tevékeny része volt abban, hogy nem sokkal korábban a magyar táncház mint módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Sokat tett azért, hogy a tizenpár éve általa alapított, döbbenetes mennyiségű videót, fotót, szöveges dokumentumot és személyes visszaemlékezést tartalmazó, de alapos rendszerezésre, feldolgozásra váró Táncház Archívum létrejöjjön. Meg hogy végre végső formába öntse a Szomjas Györggyel közös, a revival mozgalomra a legnagyobb hatást gyakorló „adatközlőket” portrészerűen bemutató tizenkét részes DVD-sorozatot. S mikor úgy érezte, mindezekkel végzett, lepihent. Majd a világgal megbékélve elaludt a Forint utcai lakásában.
Halmos Béla csupaszív ember volt, a szó nemes értelmében vett mozgalmár. Aki kellő önérzettel és stabil elvekkel szemlélte a világot, közben mégis hagyta élni a másikat. Mindenről és mindenkiről megvolt a határozott véleménye, ugyanakkor mindent és mindenkit elfogadott olyannak, amilyen. Ezért is fordultak hozzá annyian bizalommal, ezért is értett szót mindenkivel, ezért is kérték fel annyi tisztségre. És idősebb korára ezért is lehetett a revival mozgalom Béla bácsija. Aki mindig azt nézte, ami összeköt bennünket és sosem azt, ami elválaszt."



folkMAGazin 2013
IX. különszám
„Mundruc” faluja

mag13 x

„Szegényes környezetben királyi gyermek – ez Vista. Meredek, köves, szomorú hegyek között kétfelé ágazó, szűk hosszú völgyben a csínnal, móddal épült falu, benne a gyönyörű öltözetben pompázó nép”, akinek „vérében van folyton újabb szépségekre való vágy és törekvés. [...] Ízlése, szépérzéke bámulatra méltóan fejlett.” – írta sorait Magyarvista lelkésze az általa sokat korholt, de nagyon szeretett nyájáról a „szíves, vendégszerető, barátságkedvelő, [...] adakozni szerető [...] jószívű nép”-ről 1936-ban. [Daróczi Ferenc: Egy kalotaszegi falu. Magyar Népegészségügyi Szemle IV. 11. sz. 1936. 225–238. o.]



folkMAGazin 2011
VII. különszám
A Martin-legenda – Beszélgetések Martin György életéről és munkásságáról
Martin György születésének 85. évfordulója tiszteletére digitális technikával készült változatlan utánnyomás

mag11 x

Szerkesztette: Albert Zsuzsa és Szőkéné Károlyi Annamária
Munkatársak: Borbély Jolán, Felföldi László, Halmos Béla, Karácsony Zoltán és Pálfy Gyula
Beszélgetés Martin Eleonórával, Büki Bélával, Borbély Jolánnal, Éri Péterrel, Pesovár Ernővel († 2008), Andrásfalvy Bertalannal, Takács Andrással, Sárosi Bálinttal, Kallós Zoltánnal, Sebő Ferenccel, Halmos Bélával, Lengyelfi Miklóssal, Héra Évával, Pálfy Gyulával, Pávai Istvánnal, Szőkéné Károlyi Annamáriával, Felföldi Lászlóval és Karácsony Zoltánnal.



folkMAGazin 2010
VI. különszám
Kányádi Sándor – Zátonyi Tibor – Czellár Gabriella – Molnár Zoltán: Az erdőn túli Transylvania

mag10 x

„Nézni a Tamási Áron, Sütő András által is csodált és méltóságteljes fenyveseket, nézni a buszból, melynek kipufogógáza részben az utastérbe jut, másutt is előfordul – talán – a természetközelségének, romantikus szeretetnek és egyidejű brutális pusztításának ez az elegye, ilyen kis területen azonban nem. Erdélyt izgalmassá a Balkánhoz hasonlóan a dimenziói teszik. Harminc kilométeren belül kontinenseket utazhatunk, a szász Segesvárról (Rajna-vidék) az örmény Erzsébetvárosba, mely azért épült a főúttól távolabbra, hogy le lehessen zárni az utakat, ha a férfiak – kereskedők – távol voltak (Kis-Ázsia), majd egy villámgyors látogatás a speciális közeledési technikát igénylő baráthelyi rezes cigányok falurészében (földrajzi értelemben nem besorolható kultúra, de leginkább Erdély) és mindez egy gyorsvonati megálló távolságra van egymástól Erdély közepén. Ez csak az egyik irány. Ellenkező irányban a középkori segesvári óvárosból egy hamisítatlan román lakótelepre jutunk – aminek a köznyelv a hangulathoz illően gúnynevét a 30-as, 50-es évek kényszertelepítéseiről elhíresült, Duna menti roppant unalmas és sivár Baragantól kölcsönözte. Továbbmenve a fehéregyházi Petőfi-emlékmű mellett Héjjasfalvánál búcsút intünk a főútnak és az utolsó román feliratnak: megérkeztünk Székelyföldre. Ugyanez a változatosság megvan függőlegesen is, Biharban és a Szilágyságban az etnikai határ nagyjából a 200 m-es tengerszint feletti magasság vonalában húzódik és mivel dimbes-dombos vidékről van szó, nehéz eldönteni, ki-kinek a nyelvszigete a nyelvtengerben. Ezt mindannyian ismerjük, különösebb szem nem kell hozzá, ahhoz viszont már inkább, hogy a rombolásnak és a szépségnek ugyanezt a mozaikosságát észrevegyük. A Tamási Áron Ábeljének tündérrealizmusa milyen közel van a balánbányai rozsdás hol garázs-, hol gyárfunkciójú kalyibákhoz. Mindkettő örökség. Mindkettőben benne van az elzártság és a szegénység, csak ellenkező irányba indultak el. Mindkettő karnyújtásnyira van a rengetegtől. Ábel a részének tekinti magát, a balánbányai buherátorok meg csupán eszköznek. Balánbányát mint elborzasztó példát a Hargita megyei helyszín miatt emeltem ki, a jelenség Románia szerte megvan. A Duna-deltában is maguk körül csinálnak az emberek disznóólat, csak ott a pusztítandó nem a fenyő, hanem a nád, meg a hal, meg a madártojás, meg ami eladható. A rengeteget Ábel úgy élte meg, mint hal a vizet: ez az ő világa és ha ez nagy, akkor az ő világa is nagy. A fanyűvők meg úgy, hogy van belőle elég, nem kell azt sajnálni. Míg Magyarországon a 70-es, 80-as években megtanultuk a természet végességét, azzal, hogy használjuk, megláttuk és megértettük elpusztíthatóságát, ezzel saját halálos ítéletünket is. Erdély (Románia) fáziskéséssel még a természet leigázása című szovjet gyártmányú tételnél tartott. A Rengeteg azért Rengeteg, mert rengeteg van belőle. A 80-as években a Szereda-Gyergyói vasút Csíkrákos mellett szinte az erdő szélén ment, ma az erdő határa három dombbal odébb van az engedélyezett (ennek is van árfolyama) és a nem engedélyezett fakitermelésnek köszönhetően. A szegénység és környezettudatos gondolkodás közötti fordított arány tettenérhető másutt is. A svájci alpesi szelektív hulladékgyűjtők és az ózdi erdőpusztítás közötti különbséget a munkanélküliségi statisztikákban is kereshetjük. Csakhogy Ózd vagy Szilézia messze van a Matternhorntól. Balánbánya kb. 5 km-re a Nagy-Hagymástól, ahogy a szappanbuborékot fújó gyerekeket ábrázoló képen a Bucsecs a betonakármitől, valaki valamikor akart ott valamit. A természet érintetlenségét, szépségét nem egy kresztábla vagy egy telefirkált, szemetes esőbeálló töri meg – ahogy ez a Pilisben szokás –, hanem egy beton akármi, vagy cementgyár, vagy foszladozó szigetelésű csővezeték, de legalább egy teherautó-futómű, ami kizárja az esetlegességet. Az erdőszéli szemétkupac esetleges, a verespataki pincékben házilag ciánozott aranymeddő hadüzenet. Az elzártságnak köszönhetően – mind földrajzi, mind politikai értelemben értem az elzártságot – sok minden megőrzödött a hagyományokból, a népviselet, néptánc, népdal foltokban túlélte a huszadik századot. Ezt csodáljuk, másutt viszont a huszadik század győzte le és irtotta ki a hagyományokat, míg a harmadik helyen ötvöződött a tradíció és a huszadik század: a vásári forgatagban alig árulnak igazi kézműves terméket, de a sárban pont úgy cuppog az ember, mint kétszáz éve. A forma megmaradt, a tartalom más.
Erdély lassan száz éve más utakon jár – noha halkan megjegyzem a történeti hűség kedvéért, hogy 1867 és 1918 között tartozott Magyarországhoz, és a szász történetírás is csak az Osztrák-Magyar Monarchia idejét tartja Ungarnzeit-nak azaz Magyar idő-nek.A legtalálóbb kifejezés Erdélyre Wesselényitől származik: a kisebbik haza. Magyarokat találunk a képeken, azonban tévedünk, ha Magyarországot keressük rajtuk." – Bába Imre kartográfus



folkMAGazin 2009
V. különszám
„Táncháztalálkozó 2009”

mag09 x

A XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásáron végzett kérdőíves vizsgálat eredményei
A Táncház Egyesület felkérésére kérdőíves vizsgálatot végeztünk a XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár résztvevőinek körében a rendezvény megítéléséről és a táncházba járási szokásokról.
A személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves adatfelvétel időpontja: 2009. április 4–5. (a rendezvény két programnapja).
A vizsgálat módszere: személyes lekérdezésen alapuló standard kérdőíves adatfelvétel a rendezvény látogatóinak véletlen mintáján, összesen 847 fő. A kérdőíves adatfelvételre a több ezer fős látogatottságú XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár 14 évesnél idősebb látogatói körében került sor. A lekérdezést a Táncház Egyesület által megbízott kérdezőbiztosok végezték szakértők betanítása mellett. Adatfelvételre a rendezvény mindkét napján sor került, tekintettel arra is, hogy a két rendezvénynap programkínálata, profilja eltérő volt. A véletlen mintavételi eljárás és az elért mintanagyság lehetőséget ad arra, hogy viszonylag megbízható becslést adjunk a rendezvény látogatóinak szocio-demográfiai összetételéről is, különös tekintettel, hogy az elmúlt években három alkalommal hasonló jellegű vizsgálatra került sor a Táncháztalálkozó alkalmain.

    Vizsgálati dimenziók:
    - a rendezvény látogatóinak szocio-demográfiai összetétele
    - a rendezvénnyel kapcsolatos információszerzés
    - a rendezvény egyes programjaival való elégedettség
    - táncházba járási szokások
    - táncházba járással kapcsolatos attitűdök
    - idősoros összehasonlító táblázatok – a könnyebb összehasonlítás, trendek megállapítása miatt, ahol mód volt rá, az elmúlt év kutatásainak eredményeit is beillesztettük az eredmények közé

A kutatás a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus koordinálásával zajlott.



folkMAGazin 2008
IV. különszám
Vargyas Lajos emlékezete

mag08 x

Szerkesztette: Szőkéné Károlyi Annamária és Vargyas Gábor



folkMAGazin 2007
III. különszám
Kunkovács László: Teli tarisznyából

mag07 x

Kiadványunk 32 oldalon Kunkovács László fotóművész-etnográfus fekete-fehér és színes fotóiból, valamint írásaiból nyújt reprezentatív válogatást.



folkMAGazin 2006
II. különszám
Juhos Kiss Sándor: Széki gyökerek

mag06 x

Egyedi kiadványunk 32 színes oldalon Juhos Kiss Sándor, a Telkiben élő, széki származású festőművész képeiből nyújt reprezentatív válogatást, Széki Soós János versfolyamával.
Népművészeti vásár • 2018. április 14–15. szombat-vasárnap, 10.00–21.00 • Küzdőtér
Kézműves foglalkozások és játszóház 10.00–18.30
A Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) programja


nesz logo zolden


A Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) szervezésében hagyományőrző népművészeti kirakodóvásár jeles népművészek és kézművesek részvételével valamint népi kismesterségek bemutatója, kézműves foglalkozások, játszóház az alábbi szervezetek közreműködésével:

Dr. Kresz Mária Alapítvány (Budapest)

• szombat-vasárnap: kézi agyagozás, korongozás, rongybaba készítése textilből, egyszerű népi hangszerek készítése (dudula, zúgattyú, recefice), vesszőjátékok és szálasanyagok, gyertyamártás

Matyó Népművészeti Egyesület (Mezőkövesd)
A Matyó Népművészeti Egyesület 1991 óta működik Mezőkövesden. Tagjai vállalják azt a nemes feladatot, mely Matyóföld népművészeti értékeinek továbbörökítését és fejlesztését jelenti. Az egyesület fenntartásában több folklór együttes működik, de nagy hangsúlyt fektet a kézműves örökség gondozására is. A Kézműves Kör tagjai a népi díszítőművészet szinte valamennyi ágának (hímzés, bútorfestés, fazekasság, mézeskalácsosság, szövés, fafaragás, játékkészítés, szálas anyagfonás) művelői, szakmájuk elismert mesterei.
A „matyó” szó hallatán a legtöbb embernek a színpompás hímzés jut eszébe, mely nemcsak a mezőkövesdi, hanem a magyar népművészetnek is méltó reprezentánsa. Az egyesület komoly erőfeszítéseket tesz arra vonatkozóan, hogy az eredeti matyó örökség jellegzetességeit felhasználva a mai kor igényeinek megfelelő kézműves munkák szülessenek. A szervezet tagjai és csoportjai számos külföldi és hazai rendezvényen, fesztiválon vendégszerepelnek. 2012-ben a matyó népművészet az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára nyert felvételt, 2013-tól pedig a Hungarikumok Gyűjteményét gazdagítja.
A Táncháztalálkozó alkalmával a látogatók megismerkedhetnek a matyó kultúra elemeivel, valamint az alábbi mesterségek kipróbálására várják a kicsiket és nagyokat: sablonolás textilre és papírra, zsebkendő hímzés, gyékény báb- és karkötő készítés, bojtkötés, horgolt virág készítés, körmöcske fonás, sodrott karkötő készítés, tavaszi papírvirág készítés, rongybaba készítés, öltöztötetős papírbaba kivágás.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Népművészeti kézműves kirakodóvásár
A vásári forgatagban szinte minden mesterség képviselteti magát. Láthatunk szemet gyönyörködtető hímzéseket, fonott kosarakat, kerámiákat, csuhé- és szalmadíszeket, tűzzománc ékszereket, táncos cipőket, csizmákat és még hosszan sorolhatnánk a kiváló portékákat.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a lista még nem teljes!

A „Makovecz-pavilonok” kiállítói:

Ament Éva, Solymosi Józsefné – bútorfestő, levendulász
Ambrus Réka – Szervető – viseletkészítő
Balázs Kata – ékszerkészítő
Balogh Sándornépi hangszer készítő
Balogh Zsuzsa – viselet kiegészítők, alapanyagok
Bán György, Kodolányi Borbála – egyszerű népi hangszer készítő; fazekas
Bárány SzilveszterCsizmadia
Barkó Kézműves Egyesület – Művésztanya/barkók
Bátori András – faműves
Bencze Boglárka – textilműves
Bencze Márton – nemez, gyapjú alapanyagok
Békési-Marton Gabriella – tűzzománckészítő
Binder Jánosné – női ruha készítő
Deme Józsefné és Tóth Tímea – csipkeékszerkészítő
Donkó Károly – fazekas
Fehér Csaba – ötvös
Fülöp Péter – fajátékok
Hagyományok Házaa Hagyományok Háza kiadványai
Holecz Istvánné Kanyó Margit – rimóci viseletek
Hollókői Lajos – hangszer
Janovszki Judit – viseletkészítő
Jófejű Kinga – csipkekészítő
Kallós Alapítvány – népzenei hanghordozók, kiadványok
Kerekes Ibolya – gyöngyfűző
Kusnyárné Deák Zsófia – gyöngyfűző
Lacza Lucza – női ruha készítő
Lakatos Bea – szappan készítő
Lehel Krisztina – női ruha készítő
Lupovici Jutka – női ruha készítő
Magyar Hangszermíves Céh, Micsik Béla, Szerényi Béla, Pásztor András – Hangszerkészítők
Megyesi Sándor – csizmadia
Mezei Péter – népzenei hanghordozók, kiadványok
Mucsy Géza – mézeskalács-készítő
Naszvadi Magdolna – keramikus
Németh Orsolya, Tárnok Orsolya – ékszerkészítő
Népi Mesterségek Pest megyei Egyesületehímzés, szűrrátét, csipke
Pál Sándor – tűzzománc-készító
Radics László – mézeskalácskészítő
Siptár Réka – női ruha készítő
Szűcs Roland, Virt Emese; Indigó Póló és Textilnyomtató Műhely – textiltervezők
Takács Attilaszappankészítő
Táncház Egyesület, folkMAGazin – hanghordozók, kiadványok
Pirisáné Nagy Katalin – viseletkészítő

Kiállítók saját installációval:

Ács Zoltán keramikus
Andrási Mihály – mézeskalácskészítő
Andrikó Imre – csizmadia
Brankovics Dózsa Magdolna – nemezkészítő

Baranyi Krisztina – Fríg Kiadó – könyvek
Baranyi Mónika – női ruha készítő
Bács Botond dorombkészítő
Berzeviczy-Fehér Jánosné, Fehér János - viseletkészítő 
Béni Gabriella, Bölcsné Nagy Gabriella keramikus
Béres Attila - népi hangszer készítő
Biharyné Zoltán Emese – fazekas
Bitó Emil – ötvös
Bodnár Erzsébet – bőrműves
Boros Attila – faműves
Czegle László – fajátékok
Czékmány Veronika – keramikus
Csillag-Horváth Pál, Csillag Györkös Laura – viseletkészítő
Csordás Katalin – viseletkészítő
Csuporné Angyal Zsuzsanna – fazekas
Dávid Alpár – viseletkészítő
Dallos Zsolt – mézeskalácskészítő
Dancsecs Diána – bőrműves
Deák Ildikó – keramikus
Dohnál Tiborné – Gyöngyfűző
Epress Róbert – férfi viseletek
Faragó Krisztina – fzálasanyagfonó
Fekete Mária – viseletkészítő
Fenyvesi István – csizmadia
Folk Center Alapítvány – Fekete Pál, Ferencz Zsolt – Folk Center Alapítvány kiadványai
Gárdonyi Bálintné – gyöngyfűző
Gisztl Anna – népi ihletésű stilizált felsőruházat
Gombár Julianna – női ruha készítő
Gut Rita – gyöngyfűző
Hajdu Balázs – bőrműves
Havas Péter – készségfejlesztő eszközök
Hegedűs Marianna – gyöngyfűző
Horváth László – fajátékok, csuhé tárgyak
Horváth Zsolt – bőrműves
Hubay Krisztina – olvasztott üvegékszerek
Illés Lászlóné – népviseleti kártyajáték
Katedrális Bt. Sisák Gizella – néprajzi könyvek, kiadványok
Karászi Judit – tűzzománckészítő
Káldi Károly – fazekas
Kárpule Zsolt/Freya Design – üvegékszer készítő
Kerékgyártó Attila – játékkészítő
Kiss Zoltán - tűzzománc-készítő
Koronafy Angéla – viseletkészítő
Kovács György – csizmadia
Kovács Krisztina – üvegműves
Kovács Szabolcsbútorfestő
Kozma Zoltán – mézeskalácskészítő
Kun István, Kun Istvánné – faműves
László Zoltán – szalmakalap készítő
Lebedy Jánosfaműves
Lehoczkyné Tesinszki Rita – textilbáb-készítő
Lengyel Beáta – viseletkészítő
Lepizsán Attila – bőrműves 
Magyar Gyula – faműves
Malmos Éva – tűzzománc-készítő
Menyhérthné Oláh ÉvaBőrműves
Mérei Mónika – keramikus
Mihalkó Gyuláné – kalapkészítő
Morvai Tibor – csontfaragó
Nagy Judit – női ruha készítő
Nagyné Varró Zsuzsa – textiltervező
Nekeczki Nikolett – viseletkészítő
Nekeczki Zsolt, Nekeczki Krisztina – viseletkészítő
Németh Hajnal Auróra – ékszerkészítő
Pest-Budai Népművészeti Egyesület: Nagy Pálné Pádár Ágnes, Bérczes Csilla – gyapjú- és gyöngyfűző
Rácz Erika – ékszerkészítő
Renner Krisztina – női ruha készítő
Rébeli Szabó János – szaru- és bőrműves
Rodriguez Tünde – viseletkészítő
Sárkány Zsuzsanna Rita – mézeskalácskészítő
Schneider Péterné – hartai bútorfestő
Sinkuné Nagy Emese – mézeskalácskészítő
Soltész Ferencné – gyöngyfűző
Surman Edit – keramikus
Szalai Zsuzsa – női ruha készítő
Székelyföldi Legendárium – kiadványok, társasjátékok
Szeles László – csizmadia
Szilágyi Vilmos – faműves
Szombati Klára – gyermekruha készítő
Takács Eszter – mezőtúri fazekas
Tar Péter – hangszerkészítő
Taviné Dévényi Mónika – tűzzománc-készítő
Török László – ötvös, bőrműves
Végh Lászlóné – nemezkészítő
Viertl Katinka – nemezkészítő
Wágner Tímea – textiltervező
Wittinger Zsuzsanna – ékszerkészítő
Zsólyomi Éva – üvegműves

Szabó Balázs Bandája és vendégei koncert • 2018. április 15. vasárnap, 19.00–20.15 • Küzdőtér

Házigazda: Csík János

A magyar népzenét a könnyűzene különböző válfajaival és gyakran klasszikus zenei hangszereléssel ötvöző zenekar ez alkalomból népzenész barátaival kiegészülve lép fel. 

Szabó Balázs Bandája

Zenekar:
Acsády Soma – basszusgitár
Ferencz László – dob
Harangozó Sebestyén – gitár
Ölveti Mátyás – cselló, vokál
Szabó Balázs – ének, hegedű, gitár, kaval

Közreműködik:
Fekete Márton „Kispuma" – brácsa
Heit Lóránt – hegedű
Molnár Péter – bőgő
Megosztás