Országos TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ és Kirakodóvásár • 2018. április 13–15.
Szavazzon a Prima-díjas folkMAGazinra! +36.70/707-7000 – sms: 27

A kiválasztott menüponthoz tartozó cikk a menüsor alatt látható.

„Tánchagyományaink” – Tánctanítás és táncház • 2017. április 22. szombat, 10.30–18.30 • Küzdőtér

Szerkesztők: Árendás Péter, Busai Norbert
Háziasszony: Kubinyi Júlia

btf logo hu 2017 3


10.30–11.00 Somogyi táncok – Sikentáncz Szilveszter, Strack Orsolya, Szilas Táncegyüttes; Magyar Dudazenekar

11.00–11.30 Bukovinai táncok – Radák János, Fekete Etelka, Hidas Néptáncegyesület; Sárarany zenekar

11.30–12.00 Vajdaszentiványi táncok – Kádár Ignác, Nagypál Anett, Veszprém Táncegyüttes; Szökős együttes

12.00–12.30
 Rábaközi táncok – Hahn-Kakas István, Tombor Beáta, TáncolKODO Táncegyüttes ; Gajdos zenekar

12.30–13.00 Sárközi táncok – Taba Csaba, Fejér Erika, Cuháré Táncegyüttes; Csurai Attila tamburazenekara

13.00–13.30 „Minden magyarok tánca” (Szatmár, Mezőség) – házigazda: Kovács Norbert Cimbi; Tükrös zenekar

13.30–14.00 Gömöri táncok – Kovács József, Jelinek Emese, Bocskai Táncegyüttes; Dűvő zenekar

14.00–14.45 Széki táncok – Szabó Szilárd, Németh Ildikó; Ádám István Emlékzenekar

14.45–15.15 Magyarbődi táncok – Kupec Mihály, Kupec Zsófia, Ilosvay Táncegyüttes; Parapács zenekar

15.15–15.45 Dél-alföldi táncok  Tóth Gábor, Goda Katalin, Tiszavirág Néptáncegyesület; Magyar Tekerőzenekar

15.45–16.30 Gyimesi táncok – Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Szentendre Táncegyüttes; Vizeli Balázs, Kerényi Róbert, Tintér Gabriella

16.30–17.00 Őrkői cigánytáncok – Farkas Tamás, Farkas Ágnes, Tabán Táncegyüttes; Heveder zenekar

17.00–17.30 Bolgár táncok – Deli Levente, Nagy Tímea, Martenica Táncegyüttes; Rila zenekar

17.30–18.00 Kalotaszegi táncok – Muszka György, Muszka Ilona; Muzsikás együttes

18.00–18.30 Moldvai táncok – Fülöp Attila, Zoltán Eszter; PásztorHóra
A Táncház Egyesület kiadványkínálata • 2017. április 22–23. szombat-vasárnap, 10.00–21.00 • Küzdőtér



folkMAGazin 2017/2

mag17 2

Simoncsics János; Halász Péter – Búcsú Antal Zoltántól, Gyimesközéplok vak prímásától | Simoncsics János – Erdélyi kalandozások (II. rész) | CD-ajánló: Táncház – Népzene 2017 | Takács András – A Csemadok országos fesztiváljai | Móser Ádám – Alakváltozatok (Kiss Ferenc: Leánydicsérő) | „Népművészet Ifjú Mestere” felhívás | Versenyfelhívás: I. Országos Tuka Zsigmond Citeraverseny | Programajánló: Párbeszéd koncert – Tóth Luca és Csenki Zalán | Bajnok József „Buráló” (1957–2017) | Tallózó – Maácz László: A gyűjtésekről, utoljára | Széki történetek (Közreadja: Juhos Kiss Sándor és Juhos-Kiss János) – Kocsis Rózsi – Kíméletes leányság (I.) | Redő Juli – Hogyan találtunk rá újra Losonci Jánosra | Fotógaléria: Bonchidai gyűjtés, 1969 (Martin György fotói) | Fehér Anikó – Képzelt interjú Bartók Bélával  | Bukovina, Bukovina (Részletek Kóka Rozália készülő könyvéből – II. rész): Iskolába indulok, az élet iskolájába | Programajánló: Akusztikus, autentikus koncert a Zeneakadémián | MAGTÁR – Simó Márton; Széki Soós János: „Látom életemet, nem igen gyönyörű..." IV. (Szék megközelítése – másodszor) | Kiadványajánló: Virágvölgyi Márta: Kapus vidéki népzene | CD-ajánló – Árendás Péter: A vajolai zenekar | Szász József Árpád: Dűvő zenekar: „Hátra van még a java” | Programajánló: A Nemzeti Táncszínház programjaiból | Juhász Erika; Laczkó-Albert Elemér: Gyergyó háromszor | CD-ajánló – Dsupin Pál: Túl a vízen | Kitüntetések 2017. március 15. alkalmából | 2017 – Szent László Emlékév / „Szent Lászlórul az a regebeszéd...” | Kovács Norber „Cimbi" – Láttalak, Barátom! – Balla Zoltán (1959–2017) | Ételek – Hagyományok: Juhász Katalin – Szalonna (I. rész) | Sue Foy angol nyelvű ismertetője



Népművészeti táborok – 2017
(ingyenes kiadvány)

leporello 2017 1



Jávorszky Béla Szilárd: Sebő 70 - CD-melléklettel
Kossuth Kiadó, 2017

javorszky sebo 70

2017. február 10-én volt hetvenéves az énekelt versek úttörője, a táncházmozgalom egyik alapítója, Sebő Ferenc. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát mutatja be ez a monográfia. A kötetben legközelebbi alkotótársai Halmos Béla, Sebestyén Márta, Éri Péter, Gryllus Dániel, Perger László és Szomjas György is megszólalnak.
A fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált, olvasmányos kötet CD-mellékletén a tervek szerint Sebő Ferenc eddig publikálatlan népzenei gyűjtéseiből hallható válogatás.



Cseke-Marosi Eszter – Kaszás Villő: Napra-forgó Tavasz – Húshagyókeddtől pünkösdig (Mesébe öltöztetett hagyomány kicsiknek)

napra forgo

„Farsangi maskarások és húshagyókedd után éled a Mesébe öltöztetett hagyomány új kötete, mint ahogyan a természet is felölti tavaszváró böjti, virágszirmos, szagosvizes ruháját.
Ehhez a könyvhöz nem kell kelléknek a régmúltban használt bőszoknyákat tároló sublót, nem kell a húsvéti kalácshoz valóságos kemence sem vagy igazi íróka a hímestojásokhoz.
Csak a képzelet kell és a játékos, mondókázó, éneklő kedv!
Kellenek természetesen szeretettel mesélő szülők, nagyszülők és pedagógusok is, akik oda tudják magukat képzelni a kiszebabát dalolva vízbe dobó lányok közé vagy a pünkösdi királyságért küzdő legények sorába.
Ez a varázslat. Ha hiszünk benne, hogy mindez megtörténhetett, akkor a kisgyermekek is hinni fognak benne. Márpedig ezek a dolgok valaha valóban megtörténtek.
Kivételes igényességgel válogatott mondókák, rigmusok, kiszámolók, hangutánzók, találóskérdések, gyermekdalok és népdalok bizonyítják a hitelességét a valamikori történéseknek....mindezek finoman és egyedien beleszőve a mese fonalaiba.
Eszter és Villő könyvével észrevétlenül tagjai leszünk egy régi falusi családnak, egy olyan közösségnek, amiben a néphagyományok szinte minden nap formálták a gyerekeket, gazdagították a jellemüket és megtanították őket arra, ami ma is nagyon fontos: tisztelni a természet sokszínű rendjét, s hálásnak lenni azért, ami a miénk.
Szeretni énekelni, mert az éneklés a szomorúságban oldja a fájdalom kötelékét, a vidámságban pedig sokszorosan erősíti a lélektereket. Összetart, egyszerre zeng, egy-»szer«-re rímel!
Már a téli kiadvány is a szívemhez nőtt. Kívánom, hogy az évkör tavaszi jeles napjai körül is legyen sokféle zsongás, kereplőzés, madárcsicsergés, tojásgurítás, táncdobbanás, harangozós gingallózás, komálás, májfaállítás, s legfőképp: hogy a mese elevenedjen! Mire a mesehallgatók nagyra nőnek legyen bennük ott a »mese mása« és az őszinte gyermeki kiváncsiság: Vajon milyen lehet libát őrizni a pitypangos réten? Vajon milyen lehet hideg kútvízzel lányokat locsolni húsvétkor?...
Aki elolvassa a mesét és meghallgatja a cd-t, az megtudja!
Aki pedig nem hiszi, járjon utána!"
Benedek Krisztina Mária
néptáncpedagógus, a Kolompos Együttes énekese, Kerekítő foglalkozásvezető

A kötetről bővebb információ: >>>



P. Vas János: „Hej, betyárok!” – Betyárok a népi kultúrában
Vitézi Ének Alapítvány, Budapest, 2012.

betyarok

P. Vas János könyve mind a népművészettel foglalkozók, mind a szélesebb közönség számára értékes, élvezetes olvasmány. Alapossága, sokrétűsége sok éves kutatói, elemzői munka eredménye. A témában korábban megjelent munkáktól eltérően nemcsak a XIX. századi betyárok történetét dolgozza fel, hanem a betyárvilághoz kapcsolódó képzetek, eszmék kialakulását, ezek létrejöttének motivációját is kutatja a népművészetben. A betyárokról a mai napig jellegzetes idealizáló kép él a képzeletünkben. A betyár eszerint nemes lelkű igazságosztó, a szegényeket mindenkor védelmező hős, akinek bukását mindenkor árulás okozza. Mennyire helytálló ez a kép? Mi az eredete? A betyár milyen alakját érhetjük tetten a népművészetben? A könyv e kérdésekre ad részletes válaszokat, tovább gazdagítva és árnyalva a történeti tudásunkat a betyárvilágról. A könyv emellett – egyedülálló módon – egy több száz nevet tartalmazó „Betyárlajstromot” is közöl.



Henics Tamás: Feketetó / Negreni
Magánkiadás, 2015

henics pillanat

A körösfeketetói vásár 1815 óta Erdély, de talán a tágabb geográfiai térség egyik legnagyobb és legjelentősebb vására. Évszázadok óta nyújt teret a legkülönfélébb etnikumok találkozásának, kultúráik, portékáik kicsrélődésének. Talán felesleges hangsúlyozni, milyen jelentősséggel bírt mindig is, és bír a mai napig mindez az egyre több konfliktussal jelentkező világunkban.
Az évek során megszámlálhatatlan fénykép, hangfelvétel, filmtöredék keletkezett a számtalan utazó, vásárlátogató által a négynapos eseményről, ám olyan kiadvány, amely dokumentálja, összefoglalja mindazt, amit ez a sokszínű kavalkád rejt, egyben megmutatja mindazoknak, akik még nem jártak itt, e kavalkád ízeit, pillanatait, arcait, ezidáig nem látott napvilágot.
A szerző arra vállakozott, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt készített fotográfiáin keresztül megpróbálja a szélesebb közönség számára bemutatni a feketetói vásár ezer arcát. A kiadvány három nyelvű (magyar, román, angol), így lehetőséget teremt arra, hogy a feketetói vásáron megfordulók, legyenek azok vásározó helyiek, visszalátogatók vagy éppen csupán odacseppentek, egyaránt részesülhessenek a szerző szándéka szerinti élményben.



Új élő népzene CD sorozat

uj elo nepzene kicsi

A sorozat megvásárolható darabjai:
3.; 4.; 5 (dupla); 6.; 8.; 9.; 10.; 11.; 14.; 15.; 16.; 17.; 18 (live); 19 (live)



folkMAGazin 2016
XII. különszám
Tükörcserepek – ...amelyeket a 90 esztendős Kallós Zoltán tiszteletére Dénes Zoltán rakott össze

mag16 x

„Berán István keresett meg azzal az ötletével, hogy adjak régi fényképeket a folkMAGazin 2016-os különszámába. Köszöntsük ezzel Kallós Zoltánt, 90. születésnapja alkalmából.
Igent mondtam, de amikor elővettem régi negatívjaimat, egy kicsit kétségbeestem. A megállapodás arról szólt, hogy harminchat oldalt kellene megtöltenem. Szigorú előválogatás után még mindig négy számjegyű volt a szóba jöhető fotók száma. Újabb válogatás és már »csak« kétszáz kép maradt. Az utolsó szűrőn – ott már nem segített sem a ráció, sem az érzelem – a pillanatnyi hangulat döntött.
Ezek a képfelvételek negyven éve gyűlnek egy ládában. Egy részét odaadtam, vagy inkább „visszaadtam” azoknak, akik a képeken szerepelnek. Sokat viszontláttam különböző könyvekben, kiadványokban, kiállításokon, persze legtöbbször a forrás megjelölése nélkül. Ahogyan már utaltam rá, idén pontosan negyven éve annak, hogy először léptem Erdély földjére. Húsvét hétfőjén érkeztem Székre, ahol a csipkeszegi legényekkel mentem öntözni. Itt hallottam először széki muzsikát élőben, nem is akárkitől, hanem Ádám István »Icsántól« és bandájától."
Tordas, 2016. március 15.
Dénes Zoltán



folkMAGazin 2015
XI. különszám
Vargyas Lajos: Akarjuk-e, hogy éljen a magyar népdal?

mag15 x

2015-ben ünnepeltük a nagy magyar népzenekutató, Vargyas Lajos 100. születésnapját. Ez alkalomból – egy korábbi különszám [„Vargyas Lajos emlékezete”; folkMAGazin, 2008. XV. évf. IV. különszám. Szerk. Szőkéné Károlyi Annamária és Vargyas Gábor.] után, és az MTA BTK Néprajztudományi és Zenetudományi Intézetei által szervezett, 2014. szeptember 29-i MTA-emlékkonferenciához kapcsolódóan – a folkMAGazin újabb különszámot bocsájtott közre, ezúttal Vargyas Lajos művelődéspolitikai írásaiból. Azokból az írásokból, amelyeket a népzene–néptánc–népköltészet, a táncházmozgalom, az autentikus népzenei játékstílus ügyében, illetve a határon túli magyarság tudományos kutatásának visszásságai kapcsán fogalmazott meg a korabeli tudományos–közművelődési intézményrendszer, a művelődéspolitika, a médiák (Rádió, TV) irányítóival, döntéshozóival szemben, tevékeny részt vállalva a szaktudományos kérdéseken túlmutató közéleti vitákban.



folkMAGazin 2014
X. különszám
Jávorszky Béla Szilárd: Halmos Béla emlékezete

mag14 x

„Felütés
Keveseket temettek hozzá fogható népzenei pompával – 2013. augusztus 9-én a Farkasréti temetőben több mint száz muzsikus húzta Halmos Béla utolsó útján. Megható, felemelő, egyben szívbemarkoló volt az a táncházi hangulat, ahogyan a pályatársak elbúcsúztak a sokszorosan kitüntetett prímástól és népzenekutatótól. Aki nem csak az egyik alapító atyja volt a bő negyvenéves, világszerte százezreket vonzó táncházmozgalomnak, hanem mindvégig megmaradt egyik legstabilabb és leghitelesebb oszlopának. Aki a hetvenes évek hajnalán a folkra rácsodálkozó fiatal urbánus generációból elsőként hegedült adekvát módon népi dallamokat. S aki nem csak pionír revival muzsikusként alkotott maradandót, hanem gyűjtőként és népzenekutatóként is odatette névjegyét, hisz a táncházas zenészek közül elsőként kandidált példaképe, Ádám István „Icsán” széki bandájának örökségét feldolgozó disszertációjával.
A táncházmozgalom vaskos történetében keveseket övezett akkora közmegbecsülés és közszeretet, mint Halmos Bélát. Bármerre is járt a Kárpát-medencében. Vagy a világ más földrészein, Japántól az Egyesült Államokig. És ő aztán tényleg ment, ahová csak hívták. Különösen élete utolsó éveiben élt döbbenetesen sűrű életet, hatvan fölött is hajtotta önmagát, gyakorta fizikai paramétereit is felülírva végezte el a kitűzött célokat, feladatokat.
Mindenekelőtt az ő érdeme, hogy 2012 tavaszán méltó módon ünnepeltük meg idehaza a negyedik x-et betöltő táncházmozgalmat. Tevékeny része volt abban, hogy nem sokkal korábban a magyar táncház mint módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Sokat tett azért, hogy a tizenpár éve általa alapított, döbbenetes mennyiségű videót, fotót, szöveges dokumentumot és személyes visszaemlékezést tartalmazó, de alapos rendszerezésre, feldolgozásra váró Táncház Archívum létrejöjjön. Meg hogy végre végső formába öntse a Szomjas Györggyel közös, a revival mozgalomra a legnagyobb hatást gyakorló „adatközlőket” portrészerűen bemutató tizenkét részes DVD-sorozatot. S mikor úgy érezte, mindezekkel végzett, lepihent. Majd a világgal megbékélve elaludt a Forint utcai lakásában.
Halmos Béla csupaszív ember volt, a szó nemes értelmében vett mozgalmár. Aki kellő önérzettel és stabil elvekkel szemlélte a világot, közben mégis hagyta élni a másikat. Mindenről és mindenkiről megvolt a határozott véleménye, ugyanakkor mindent és mindenkit elfogadott olyannak, amilyen. Ezért is fordultak hozzá annyian bizalommal, ezért is értett szót mindenkivel, ezért is kérték fel annyi tisztségre. És idősebb korára ezért is lehetett a revival mozgalom Béla bácsija. Aki mindig azt nézte, ami összeköt bennünket és sosem azt, ami elválaszt."



folkMAGazin 2013
IX. különszám
„Mundruc” faluja

mag13 x

„Szegényes környezetben királyi gyermek – ez Vista. Meredek, köves, szomorú hegyek között kétfelé ágazó, szűk hosszú völgyben a csínnal, móddal épült falu, benne a gyönyörű öltözetben pompázó nép”, akinek „vérében van folyton újabb szépségekre való vágy és törekvés. [...] Ízlése, szépérzéke bámulatra méltóan fejlett.” – írta sorait Magyarvista lelkésze az általa sokat korholt, de nagyon szeretett nyájáról a „szíves, vendégszerető, barátságkedvelő, [...] adakozni szerető [...] jószívű nép”-ről 1936-ban. [Daróczi Ferenc: Egy kalotaszegi falu. Magyar Népegészségügyi Szemle IV. 11. sz. 1936. 225–238. o.]



folkMAGazin 2011
VII. különszám
A Martin-legenda – Beszélgetések Martin György életéről és munkásságáról
Martin György születésének 85. évfordulója tiszteletére digitális technikával készült változatlan utánnyomás

mag11 x

Szerkesztette: Albert Zsuzsa és Szőkéné Károlyi Annamária
Munkatársak: Borbély Jolán, Felföldi László, Halmos Béla, Karácsony Zoltán és Pálfy Gyula
Beszélgetés Martin Eleonórával, Büki Bélával, Borbély Jolánnal, Éri Péterrel, Pesovár Ernővel († 2008), Andrásfalvy Bertalannal, Takács Andrással, Sárosi Bálinttal, Kallós Zoltánnal, Sebő Ferenccel, Halmos Bélával, Lengyelfi Miklóssal, Héra Évával, Pálfy Gyulával, Pávai Istvánnal, Szőkéné Károlyi Annamáriával, Felföldi Lászlóval és Karácsony Zoltánnal.



folkMAGazin 2010
VI. különszám
Kányádi Sándor – Zátonyi Tibor – Czellár Gabriella – Molnár Zoltán: Az erdőn túli Transylvania

mag10 x

„Nézni a Tamási Áron, Sütő András által is csodált és méltóságteljes fenyveseket, nézni a buszból, melynek kipufogógáza részben az utastérbe jut, másutt is előfordul – talán – a természetközelségének, romantikus szeretetnek és egyidejű brutális pusztításának ez az elegye, ilyen kis területen azonban nem. Erdélyt izgalmassá a Balkánhoz hasonlóan a dimenziói teszik. Harminc kilométeren belül kontinenseket utazhatunk, a szász Segesvárról (Rajna-vidék) az örmény Erzsébetvárosba, mely azért épült a főúttól távolabbra, hogy le lehessen zárni az utakat, ha a férfiak – kereskedők – távol voltak (Kis-Ázsia), majd egy villámgyors látogatás a speciális közeledési technikát igénylő baráthelyi rezes cigányok falurészében (földrajzi értelemben nem besorolható kultúra, de leginkább Erdély) és mindez egy gyorsvonati megálló távolságra van egymástól Erdély közepén. Ez csak az egyik irány. Ellenkező irányban a középkori segesvári óvárosból egy hamisítatlan román lakótelepre jutunk – aminek a köznyelv a hangulathoz illően gúnynevét a 30-as, 50-es évek kényszertelepítéseiről elhíresült, Duna menti roppant unalmas és sivár Baragantól kölcsönözte. Továbbmenve a fehéregyházi Petőfi-emlékmű mellett Héjjasfalvánál búcsút intünk a főútnak és az utolsó román feliratnak: megérkeztünk Székelyföldre. Ugyanez a változatosság megvan függőlegesen is, Biharban és a Szilágyságban az etnikai határ nagyjából a 200 m-es tengerszint feletti magasság vonalában húzódik és mivel dimbes-dombos vidékről van szó, nehéz eldönteni, ki-kinek a nyelvszigete a nyelvtengerben. Ezt mindannyian ismerjük, különösebb szem nem kell hozzá, ahhoz viszont már inkább, hogy a rombolásnak és a szépségnek ugyanezt a mozaikosságát észrevegyük. A Tamási Áron Ábeljének tündérrealizmusa milyen közel van a balánbányai rozsdás hol garázs-, hol gyárfunkciójú kalyibákhoz. Mindkettő örökség. Mindkettőben benne van az elzártság és a szegénység, csak ellenkező irányba indultak el. Mindkettő karnyújtásnyira van a rengetegtől. Ábel a részének tekinti magát, a balánbányai buherátorok meg csupán eszköznek. Balánbányát mint elborzasztó példát a Hargita megyei helyszín miatt emeltem ki, a jelenség Románia szerte megvan. A Duna-deltában is maguk körül csinálnak az emberek disznóólat, csak ott a pusztítandó nem a fenyő, hanem a nád, meg a hal, meg a madártojás, meg ami eladható. A rengeteget Ábel úgy élte meg, mint hal a vizet: ez az ő világa és ha ez nagy, akkor az ő világa is nagy. A fanyűvők meg úgy, hogy van belőle elég, nem kell azt sajnálni. Míg Magyarországon a 70-es, 80-as években megtanultuk a természet végességét, azzal, hogy használjuk, megláttuk és megértettük elpusztíthatóságát, ezzel saját halálos ítéletünket is. Erdély (Románia) fáziskéséssel még a természet leigázása című szovjet gyártmányú tételnél tartott. A Rengeteg azért Rengeteg, mert rengeteg van belőle. A 80-as években a Szereda-Gyergyói vasút Csíkrákos mellett szinte az erdő szélén ment, ma az erdő határa három dombbal odébb van az engedélyezett (ennek is van árfolyama) és a nem engedélyezett fakitermelésnek köszönhetően. A szegénység és környezettudatos gondolkodás közötti fordított arány tettenérhető másutt is. A svájci alpesi szelektív hulladékgyűjtők és az ózdi erdőpusztítás közötti különbséget a munkanélküliségi statisztikákban is kereshetjük. Csakhogy Ózd vagy Szilézia messze van a Matternhorntól. Balánbánya kb. 5 km-re a Nagy-Hagymástól, ahogy a szappanbuborékot fújó gyerekeket ábrázoló képen a Bucsecs a betonakármitől, valaki valamikor akart ott valamit. A természet érintetlenségét, szépségét nem egy kresztábla vagy egy telefirkált, szemetes esőbeálló töri meg – ahogy ez a Pilisben szokás –, hanem egy beton akármi, vagy cementgyár, vagy foszladozó szigetelésű csővezeték, de legalább egy teherautó-futómű, ami kizárja az esetlegességet. Az erdőszéli szemétkupac esetleges, a verespataki pincékben házilag ciánozott aranymeddő hadüzenet. Az elzártságnak köszönhetően – mind földrajzi, mind politikai értelemben értem az elzártságot – sok minden megőrzödött a hagyományokból, a népviselet, néptánc, népdal foltokban túlélte a huszadik századot. Ezt csodáljuk, másutt viszont a huszadik század győzte le és irtotta ki a hagyományokat, míg a harmadik helyen ötvöződött a tradíció és a huszadik század: a vásári forgatagban alig árulnak igazi kézműves terméket, de a sárban pont úgy cuppog az ember, mint kétszáz éve. A forma megmaradt, a tartalom más.
Erdély lassan száz éve más utakon jár – noha halkan megjegyzem a történeti hűség kedvéért, hogy 1867 és 1918 között tartozott Magyarországhoz, és a szász történetírás is csak az Osztrák-Magyar Monarchia idejét tartja Ungarnzeit-nak azaz Magyar idő-nek.A legtalálóbb kifejezés Erdélyre Wesselényitől származik: a kisebbik haza. Magyarokat találunk a képeken, azonban tévedünk, ha Magyarországot keressük rajtuk." – Bába Imre kartográfus



folkMAGazin 2009
V. különszám
„Táncháztalálkozó 2009”

mag09 x

A XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásáron végzett kérdőíves vizsgálat eredményei
A Táncház Egyesület felkérésére kérdőíves vizsgálatot végeztünk a XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár résztvevőinek körében a rendezvény megítéléséről és a táncházba járási szokásokról.
A személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves adatfelvétel időpontja: 2009. április 4–5. (a rendezvény két programnapja).
A vizsgálat módszere: személyes lekérdezésen alapuló standard kérdőíves adatfelvétel a rendezvény látogatóinak véletlen mintáján, összesen 847 fő. A kérdőíves adatfelvételre a több ezer fős látogatottságú XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár 14 évesnél idősebb látogatói körében került sor. A lekérdezést a Táncház Egyesület által megbízott kérdezőbiztosok végezték szakértők betanítása mellett. Adatfelvételre a rendezvény mindkét napján sor került, tekintettel arra is, hogy a két rendezvénynap programkínálata, profilja eltérő volt. A véletlen mintavételi eljárás és az elért mintanagyság lehetőséget ad arra, hogy viszonylag megbízható becslést adjunk a rendezvény látogatóinak szocio-demográfiai összetételéről is, különös tekintettel, hogy az elmúlt években három alkalommal hasonló jellegű vizsgálatra került sor a Táncháztalálkozó alkalmain.

    Vizsgálati dimenziók:
    - a rendezvény látogatóinak szocio-demográfiai összetétele
    - a rendezvénnyel kapcsolatos információszerzés
    - a rendezvény egyes programjaival való elégedettség
    - táncházba járási szokások
    - táncházba járással kapcsolatos attitűdök
    - idősoros összehasonlító táblázatok – a könnyebb összehasonlítás, trendek megállapítása miatt, ahol mód volt rá, az elmúlt év kutatásainak eredményeit is beillesztettük az eredmények közé

A kutatás a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus koordinálásával zajlott.



folkMAGazin 2008
IV. különszám
Vargyas Lajos emlékezete

mag08 x

Szerkesztette: Szőkéné Károlyi Annamária és Vargyas Gábor



folkMAGazin 2007
III. különszám
Kunkovács László: Teli tarisznyából

mag07 x

Kiadványunk 32 oldalon Kunkovács László fotóművész-etnográfus fekete-fehér és színes fotóiból, valamint írásaiból nyújt reprezentatív válogatást.



folkMAGazin 2006
II. különszám
Juhos Kiss Sándor: Széki gyökerek

mag06 x

Egyedi kiadványunk 32 színes oldalon Juhos Kiss Sándor, a Telkiben élő, széki származású festőművész képeiből nyújt reprezentatív válogatást, Széki Soós János versfolyamával.
Népművészeti vásár • 2017. április 22–23. szombat-vasárnap, 10.00–21.00 • Küzdőtér
Kézműves foglalkozások és játszóház 10.00–18.30
A Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) programja


nesz logo zolden

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) szervezésében hagyományőrző népművészeti kirakodóvásár jeles népművészek és kézművesek részvételével, valamint népi kismesterségek bemutatója, kézműves foglalkozások és játszóház.

Dr. Kresz Mária Alapítvány (Budapest)

• szombat-vasárnap: kézi agyagozás, korongozás, egyszerű népi hangszerek, vesszőjátékok készítése

Matyó Népművészeti Egyesület (Mezőkövesd)
• szombat-vasárnap: sablonolás textilre, zsebkendő-hímzés, gyékénybáb- és karkötőkészítés, matyó rózsa készítés, rongybaba-készítés, tarhonyakészítés, körmöcskefonás, tavaszi papírvirág készítés

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Népművészeti kézműves kirakodóvásár
A vásári forgatagban szinte minden mesterség képviselteti magát. Láthatunk szemet gyönyörködtető hímzéseket, fonott kosarakat, kerámiákat, csuhé- és szalmadíszeket, tűzzománc ékszereket, táncos cipőket, csizmákat és még hosszan sorolhatnánk a kiváló portékákat.


A „Makovecz-pavilonok” kiállítói:

Ament Éva, Solymosi Józsefné – bútorfestő, levendulász
Ambrus Réka – Szervető – viseletkészítő
Balogh Sándornépi hangszer készítő
Balogh Zsuzsa – viselet kiegészítők, alapanyagok
Bán György, Kodolányi Borbála – egyszerű népi hangszer készítő; fazekas
Bárány SzilveszterCsizmadia
Barkó Kézműves Egyesület – Művésztanya/barkók
Bátori András – faműves
Bencze Boglárka, Benczéné Keresztes Csilla, Smelczer Béláné – hímzés
Bencze Márton – nemez, gyapjú alapanyagok
Békési-Marton Gabriella – tűzzománckészítő
Binder Jánosné – női ruha készítő
Csillagvirág Népművészeti Egyesület – szövés, hímzés
Deme Józsefné és Tóth Tímea – csipkeékszerkészítő
Donkó Károly – fazekas
Fehér Csaba – ötvös
Fülöp Péter – fajátékok
Hagyományok Házaa Hagyományok Háza kiadványai
Holecz Istvánné Kanyó Margit – rimóci viseletek
Hollókői Lajos – hangszer
Janovszki Judit – viseletkészítő
Jófejű Kinga – csipkekészítő
Kallós Alapítvány – népzenei hanghordozók, kiadványok
Kerekes Ibolya – gyöngyfűző
Kusnyárné Deák Zsófia – gyöngyfűző
Lacza Lucza – női ruha készítő
Lakatos Bea – szappan készítő
Lehel Krisztina – női ruha készítő
Lupovici Jutka – női ruha készítő
Magyar Hangszermíves Céh, Micsik Béla, Szerényi Béla, Pásztor András – Hangszerkészítők
Megyesi Sándor – csizmadia
Mezei Péter – népzenei hanghordozók, kiadványok
Mucsy Géza – mézeskalács-készítő
Németh Orsolya, Tárnok Orsolya – ékszerkészítő
Népi Mesterségek Pest megyei Egyesületehímzés, szűrrátét, csipke
Pál Sándor – tűzzománc-készító
Pest-Budai Népművészeti Egyesület
Radics László – mézeskalácskészítő
Siptár Réka – női ruha készítő
Szűcs Roland, Virt Emese; Indigó Póló és Textilnyomtató Műhely – textiltervezők
Takács Attilaszappankészítő
Táncház Egyesület, folkMAGazin – hanghordozók, kiadványok
Pirisáné Nagy Katalin – viseletkészítő

Kiállítók saját installációval:

Ács Zoltán keramikus
Ádám Zsolt – egyszerű népi hangszer készítő
Andrási Mihály – mézeskalácskészítő
Andrikó Imre – csizmadia
Balázs Katalin – ékszerkészítő
Baranyi Krisztina – Fríg Kiadó – könyvek
Baranyi Mónika – női ruha készítő
Bács Botond dorombkészítő
Berzeviczy-Fehér Jánosné, Fehér János - viseletkészítő 
Béni Gabriella, Bölcsné Nagy Gabriella keramikus
Béres Attila - népi hangszer készítő
Biharyné Zoltán Emese – fazekas
Bitó Emil – ötvös
Bodnár Erzsébet – bőrműves
Boros Attila – faműves
Czegle László – fajátékok
Czékmány Veronika – keramikus
Csillag-Horváth Pál, Csillag Györkös Laura – viseletkészítő
Csordás Katalin – viseletkészítő
Dallos Zsolt – mézeskalácskészítő
Dancsecs Diána – bőrműves
Deák Ildikó – keramikus
Demeter Krisztina – nemezkészítő
Dohnál Tiborné – Gyöngyfűző
Epress Róbert – férfi viseletek
Faragó Krisztina – fzálasanyagfonó
Fekete Mária – viseletkészítő
Fenyvesi István – csizmadia
Folk Center Alapítvány – Fekete Pál, Ferencz Zsolt – Folk Center Alapítvány kiadványai
Fülöp Tibor – tűzzománc- és lószőrékszerek
Gárdonyi Bálintné – gyöngyfűző
Gisztl Anna – népi ihletésű stilizált felsőruházat
Gombár Julianna – női ruha készítő
Gut Rita – gyöngyfűző
Hajdu Balázs – bőrműves
Hegedűs Marianna – gyöngyfűző
Hellenbach Gabriella – játékkészítő
Horváth László – fajátékok, csuhé tárgyak
Horváth Zsolt – bőrműves
Hubay Krisztina – olvasztott üvegékszerek
Juhász Réka – ruhakészítő
Katedrális Bt. Sisák Gizella – néprajzi könyvek, kiadványok
Katona József – üvegműves
Káldi Károly – fazekas
Kása Róza – keramikus
Kiss Zoltán - tűzzománc-készítő
Kovács György – csizmadia
Kovács László – hangszerkészítő
Kovács Szabolcsbútorfestő
Kozma Györgyfaműves
Kozma Zoltán – mézeskalácskészítő
Kun István, Kun Istvánné – faműves
Lebedy Jánosfaműves
Lehoczkyné Tesinszki Rita – textilbáb-készítő
Lengyel Beáta – viseletkészítő
Lepizsán Attila – bőrműves 
Magyar Gyula – faműves
Malmos Éva – tűzzománc-készítő
Materra Ceramics – Dr. Lipovszkyné Molnár Zsuzsanna – kerámia
Menyhérthné Oláh ÉvaBőrműves
Mérei Mónika – keramikus
Mihalkó Gyuláné – kalapkészítő
Molnárné Kárász Rita – élelmiszer
Morvai Tibor – csontfaragó
Nagy Judit – női ruha készítő
Nagyné Varró Zsuzsa – textiltervező
Nekeczki Nikolett – viseletkészítő
Nekeczki Zsolt, Nekeczki Krisztina – viseletkészítő
Pacsuta MiklósnéSzappankészítő
Pest-Budai Népművészeti Egyesület: Nagy Pálné Pádár Ágnes, Bérczes Csilla – gyapjú- és gyöngyfűző
Pesti Tamás – üvegműves
Previák Katalin, Nagy Tibor – ékszerkészítő
Rácz Erika – ékszerkészítő
Renner Krisztina – női ruha készítő
Rébeli Szabó János – szaru- és bőrműves
Rimóczi Hajnalka – viseletkészítő
Sárkány Zsuzsanna Rita – mézeskalácskészítő
Schneider Péterné – hartai bútorfestő
Soltész Ferencné – gyöngyfűző
Surman Edit – keramikus
Szalai Zsuzsa – női ruha készítő
Szeles László – csizmadia
Szilágyi Vilmos – faműves
Szombathy Márta – gyermekruha készítő
Takács Eszter – mezőtúri fazekas
Taviné Dévényi Mónika – tűzzománc-készítő
Török László – ötvös, bőrműves
Vajda László – kovács
Viertl Katinka – nemezkészítő
Wágner Tímea – textiltervező
Zsólyomi Éva – üvegműves

Muharay-gála • 2017. április 22. szombat, 19.30–20.30 • Küzdőtér

A Muharay Elemér Népművészeti Szövetség gálaműsora




Muharay szov

Tavaszköszöntő

Házigazda: Kishegyi Simon

Zene: Bekecs, Fix-Stimm, Romengo együttes és Lakatos Mónika,  Zengővárkonyi Fúvószenekar


„Tavasz, tavasz, gyenge tavasz... – Szvorák Kati
 
Bukovinai táncok (Gara, Hőgyész, Kakasd)                         

- Sebestyén Miklós – Budai Patricia

- Illés Tibor – Illés Tiborné (díjazott)

- Jakab Tamás – Kertész Hanga

- Herczeg Gábor – Andrási Tekla

- Bartha Zsolt – Kovács Vivien

- Éri Zsolt – Miklós Krisztina

- Horváth Szilveszter – Vass Virág

- Sebestyén Kitti – Hanák Adrienn

- Vanya Ádám – Gyén Szőke Gabriella

- Kosnás Árpád – Kosnásné Berki Andrea

- Csöglei Gabriella – Kissné Kecskeméti Eszter

- Konstanzer Petra – János Boglárka

 
Magyarországi német táncok (Mórágy, Nemesnádudvar, Sopron)

- Nagy László – Juhász Anna

- Bruckmann-Dorn Bálint – Szabados Tamara

Magyari János – Simon Rozália

- Csoltói József – Csoltóiné Szalai Márta

- Csoltói Gergely – Horváth Klaudia

- Kadnár Béla – Baranyai Éva

 

Rábaközi táncok (Kapuvár, Szany, Szil, Vitnyéd)   

Fodor Krisztián – Pintér Nelli

- Simon András – Simon Andrásné

- Csitei Gábor – Nagy Eszter

Németh István – Horváth Zsuzsanna

Zsámboki László – Molnár Gyöngyi

- Péter László

- Kovács Gábor, Rónai Gyula, Fülöp Gyula

 
Tura, Isaszeg, Püspökhatvan

Drégeli Ádám – Drégeliné Sápi Ildikó, Pecze Katalin

Szokolik Szabolcs – Szokolik Melinda

Hajdú Zsolt – Hajdúné Bilász Ildikó

Kakev Norbert – Ecseriné Pálinkás Tünde

Hajdú Bence – Istvánfi Csenge  

- Uzák Istvánné, Gimesiné Szokol Emese 

- Matejcsok Imre – Matejcsokné Konkoly Márta

 
Palóc népdalok – Szvorák Kati


Rimóc, Kazár 


- Rimóc – Paluch Norbert és felesége

- Kazár – Szabó János – Farkas Rózsa

 
Jászság 

- Kocsán László – Jánosi Irén

Hlavacska Adrián – Hlavacskáné Bathó Katalin

Kocsán Bercel – Hlavacska Laura

Hlavacska Lázár – Pernyész Fanni

Makula Zoltán – Busai Bori

 

Nagyecsedi magyar és cigány táncok

- Tóth Miklós – Tóth Miklósné

Murguly Lajos – Andóné Kujbus Nóra

Bulyáki Zoltán – Bulyáki Anett

- Balogh Zoltán – Balázs Enikő

- Balázs Rajmond – Erősné Balogh Szilvia

- Végső Miklós – Sztanó Hédi

- Tomócsik Milán – Hoksz Attila

Szűcs Attila – Sarkadi Andrea

 
Gencsapáti

- Gergácz Gábor – Keszey Kinga

- Spiegel Zoltán – Spiegel Szabó Viktória

Varga Albin – Horváthné Ávár Judit

- Varga Lajos Csaba

Csollány Csaba – Csollányné Horváth Krisztina

 
Bag 

- Tóth Mihályné – Lados Istvánné

Lados László – Tóth Jánosné

- Suszter Balázs – Gódor Csilla

- Péter András – Kiss Bianka

- Fercsik Gábor – Huszár Anett
 

Veresegyház 

Molnár Erik – Hibó Józsefné

Kelemen-Csiki István – Czene Ágnes

- Turányi házaspár

Moussa Ahmed – Tóth Judit


Hosszúhetény, Zengővárkony  

Katona Bálint – Gunszt Andrea

- Kirch Zoltán – Podpácz Bea

- Radó Tihamér – Bertalan Éva

 
Sárköz (Bogyiszló, Decs, Érsekcsanád, Őcsény, Sióagárd, Szekszárd)

- Streer Tamás – Streer Tamásné

Huszárik Márton – Huszárikné Böröcz Zsófi

- Tóth Zoltán – Tóth Mihó Erika

Veszprémi Tibor – Győri Jolán

Kelemen Tibor – Leitkám Gabriella

Kovács Gábor – Gergely Judit

- Bartina Táncegyüttes gyerek szólistái
       

Kalocsa-vidék (Homokmégy, Kalocsa, Miske-Drágszél)                  

Illés Zoltán – Illésné Koszta Kriszta

Tóth József – Cselik Mária

Arasz János – Kovács Istvánné

Bagó Ferenc – Szeleczki Attiláné

Oláh András – Bagó Istvánné

- Molnárné Láng Nóra

Kákonyi István – Kákonyi Istvánné

Radnai Géza – Radnai Éva

- Tamás Ferenc

Jagicza András – Pandur Krisztina

Tóth Gábor – Tóthné Markella Noémi

Vajda Gábor – Vajda Rigó Melinda

Kishegyi Simon – Kishegyiné Baráth Ildikó

Pandur Gábor – Pandurné Horváth Angéla
Az OTP Bank Táncház Díj 2017 és a Táncház Érmék ünnepélyes átadása
2017. április 22. szombat, 20.35–20.40 • Küzdőtér


tanchaz dij_2017

A felterjesztett jelöltek közül a kuratórium döntése alapján 2017-ben az OTP Bank Táncház Díjat Kádár Ignác  táncos, táncpedagógus kapja.
 
A táncházmozgalom érdekében kifejtett munkájuk elismeréseként Táncház Érmet kapnak az alábbi személyiségek:

tanchaz erme

Barbócz Sándor zenész, zenepedagógus
Codoba Martin Florin hagyományőrző zenész
Navratil Andrea énekes, zenepedagógus
Varsányi Ildikó zenész, zenepedagógus
Vizin Antal zenész, kultúraszervező

Szeretettel gratulálunk!

A Táncház Díjról bővebb információ:
 

 
Megosztás