Halmos Béla emlékezete – a Hagyományok Háza fotókiállítása
2014. március 29. szombat, március 30. vasárnap, 10.00–18.00 • Kodály Zoltán terem (I. em.)



Halmos Béla (1946–2013)

sebo_halmos

bela_bacsi

A hegedűs-énekes prímás, népzenekutató, oktató, mozgalmá
r 1946-ban született Szombathelyen. Édesapja építészmérnök volt, a falukutató mozgalom tagja. Zenei tanulmányait klasszikus zenével kezdte, hegedült, brácsázott, kamarazenélt. A hadseregben megtanult gitározni. A műszaki egyetem zenekarában brácsaszólamvezető volt. Előbb a televízió Ki mit tud?-vetélkedőjére klasszikus gitárral nevezett be, majd 1969-ben a „Röpülj, páva!” felszabadulási népdalversenyen egyéniben a döntőig jutott, a gálaesten viszont Sebő Ferenccel szerepelt duóban a képernyőn. Egy ország csodálkozott rájuk.

halmos_icsan

1970-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Városrendező tervező mérnökként 1970-72 és 1979-82 között a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársa volt. 1972-től 1979-ig a VDSZ Bartók Béla Táncegyüttes zenekarvezetőjeként dolgozott Az első budapesti táncházakban ő volt a prímás. Martin György tanácsára kereste meg Széken Ádám István „Icsán” prímást, akit korábban csak felvételről hallott, és aki a példaképe lett. A kezdeti sikeres Halmos-Sebő duó 1974-től – Éri Péterrel és Koltay Gergellyel – Sebő együttes néven folytatta munkáját. Repertoárján autentikus parasztzene és énekelt vers egyaránt szerepelt. Több sikeres nagylemezt jelentetett meg, klubszerűen üzemelő táncházai rendre telt házat vonzottak. Halmos Béla azonban 1979-ben kilépett a Sebő együttesből. A nyolcvanas években zeneileg kevésbé volt aktív, népzenekutatással foglalkozott és az egész országra kiterjedően táncházzenész tanfolyamokat szervezett, amelyek vezetőjeként, hegedűtanáraként Virágvölgyi Mártával és a Téka együttes tagjaival többszáz hazai és más országbeli zenészt tanított.

kalamajka

1989-ben jelentette meg első és egyetlen szólólemezét (Az a szép piros hajnal), melyen erdélyi népzenét játszik, Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferenc, Juhász Zoltán, Petrovits Tamás, Virágvölgyi Márta, Timár Sándor és saját gyűjtéseinek felhasználásával. 1991-től a Kalamajka népzenei együttes prímása lett, hetente tartottak táncházat a Molnár utcában, majd az Aranytízben, koncerteztek és lemezeket készítettek. Népzenekutatóként is tevékenykedett, gyűjtött – a magyar mellett – szlovák, ruszin, román, zsidó és cigány népzenét is. Egy széki vonósbanda anyagát feldolgozva 1987-ben megszerezte a zenetudományok kandidátusa fokozatot. 1992-ig az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársaként dolgozott.

uj_regi_hang

Mint népzenei szakértő és zenei rendező Szomjas Györggyel és Rosta Katalinnal 1991 és 2004 között együtt készítették az MTV és a Duna TV táncházas műsorait (Népzenei Magazin, Táncház – népzenei magazin). Emellett Halmos az ötletgazdája,szerkesztője és zenei rendezője volt a 12 részből álló, népzenészeket, énekeseket bemutató dokumentumfilm-sorozatnak is.

Vérbeli mozgalmár, igazi integráló alkat volt. Nem véletlen, hogy számtalan konferencia, tanácskozás, szakmai esemény szervezőjének, levezető elnökének, számtalan szakmai kiadvány szerkesztőjének, szervezet vezetőjének kérték fel. Ő volt a Táncházi Kamara (később Táncház Egyesület) első elnöke, nevéhez fűződik a Táncház Archívum létrehozása is. 2007-től haláláig a Hagyományok Háza Baráti Köre elnöke volt. 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választották.

az-a-szep-piros-hajnal

Albumok: „Az a szép piros hajnal” (1989); zenekari tagként: József Attila, Berek Kati, Sebő Ferenc, Halmos Béla (1972), Sebő együttes (1975), Táncház I. (1978), Táncház II. (1978), Táncházi muzsika (1978), Sebő Ferenc: Énekelt versek (1980), Kalamajka és Egyszólam: „Megütik a dobot” (1998), Kalamajka: Ez is borivóknak való! (1999), Kalamajka: „Haj, Rákóczi, haj, Bercsényi!” (2002), Kalamajka: Széki pár – In memoriam Molnár utcai táncház (2003), Kalamajka: Aprók táncházában II. (2003)

Díjak, elismerések: Népművészet Ifjú Mestere (1973), Szocialista Kultúráért (1975), SZOT Díj (1976, Sebő Ferenccel megosztva), Állami Díj (1985, Sebő Ferenccel és Timár Sándorral megosztva), Magyar Művészetért Díj (1989), a Planetáris Tudat Díja (1998, Sebő Ferenccel és Timár Sándorral megosztva), Magyar Örökség Díj (1998), Gyula Város Díszpolgára (1999), Budapestért Díj (1999, Sebő Ferenccel megosztva), Bartók Béla Emlékdíj (2006), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2007), A Népművészet Mestere (2012), Príma Díj (2012), Széchenyi Díj (2013)

Jávorszky Béla Szilárd: Halmos Béla emlékezete
(folkMAGazin, XXI. évfolyam, X. különszám, 2014.)